Szerintetek milyen ez az eljegyzési gyűrű? Nektek tetszene?

Az én férjem anno szintén ezüst gyűrűvel kérte meg a kezem. Nagyon örültem neki, bár messze nem volt ilyen szép mint ez :)

Egyébként meg nyakon is vágtam volna, ha kidob egy rakás pénzt brill köves aranygyűrűre :))

Nem rossz, nekem tetszik. Olyan kis finom. :)

"Ránézésre szép, mondjuk egy eljegyzési gyűrűnek illik azért min. 14k-os fehéraranyból lennie,pár piciny briliánssal és egy picit nagyobb drágakővel (pl. brilliáns, rubin, zafír)."

Ezen jót röhögtem! Illik... :DD

Idézek valakit :

Óóó, fiam...

Az eljegyzés a házasság előszobája, stimmt?

A házassághoz nagyon kevés az hogy "nagyon régóta együtt vagyunk, és nagyon szeretem" Tudod hány házasság indult így? Elárulom: az összes. Meggondolatlanul belementek, marhára nem látták még a másikat olyan helyzetben, ami a házasság alatt előfordul, sem az anyagilag, sem értelmi, érzelmi téren nem fejlettek még ahhoz, hogy a házasságban előforduló gondokat, kríziseket kezelni tudják.

Javaslom, keress rá itt a kérdések közt a "mi a jó házasság titka" jellegű kérdésekre, és vedd észre, hogy nem azt írják, hogy "nagy szerelem" meg "régóta legyetek együtt". Ezek is kellenek persze, ez mindennek az alapja. De önmagában ez a kettő nem tart életben egyetlen házasságot sem. Szóval gondold át, hogy az eljegyzés azt jelenti, hogy szándékomban áll melletted lenni életed végéig a jóban és a trében egyaránt. És ezt nem lehet csak úgy odabökni a másiknak, mikor még magunkat sem ismerjük igazán. Egy iskolás fiú meg lány még rengeteget változhat az évek során. Ha annyira biztos lennél benne, hogy együtt is tudtok maradni, nem siettetnéd a házasságot sem.

u.i.: vannak, akiknek működik ilyen fiatalon is. De ők nem(csak) annyival indokolják az eljegyzést, hogy "há' nagyon szeretem". Rengeteg pár "nagyon szereti" egymást, mégis töredékük jut el az oltárig, még kevesebb az olyan ember, aki boldog házasságban él.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik.

#25: Persze az, hogy nekik bejön, az fel nem merülne benned... Én inkább csak azt kívánom, sikerüljön és legyenek boldogok.

Megjegyzem, hol volt ilyen kérdés??

Perszeeeeeeeeeee, bejöhet, nem arról van szó. Sőt! Én is 16 éves korom óta vagyok a párommal, most 23 éves vagyok. DE nem röhögtettük magunkat tizenévesen karikagyűrűvel. Ettől függetlenül együtt tudtunk maradni és reális időben eljegyzést is tudtunk (tudunk) tartani.

Mindössze azért írtam be azt amit az előbb, mert tetszet, ahogy az az illető összefoglalta, hogy valóban mit is KELLENE jelentsen egy eljegyzés.

Mostanában nagy divat tizenévesen rázni a rongyot, hogy milyen nagyon felnőttünk, közben még ajj, dehogy is...munka, egyetem, jövedelem nélkül hiába ugrik az ember fejest az ilyen dolgokba. Meg 18 évtől huszonévig rengeteget változnak az emberek, nem beszélve arról (amit még nem tudunk) ha a lány még fiatalabb.

Nem mondtam azt, hogy nem tarthat örökké, de tarthat, csak a "felnőttségüket" azzal bizonyítanák, ha meggondolnák ezeket a döntéseket és akkor hoznák meg, ha valóban helye van. Sokkal felnőttebbnek tartok egy 18 évest aki szerint az ilyesfajta elköteleződés akkor helyénvaló, ha van már diploma vagy munkahely, ha függetlenedtünk a családtól stb. Mert igencsak fölösleges eljegyzést tartani, ha a gyerkőcöket továbbra is a család tartja el.

Ennek ellenére, kívánok sok boldogságot, ha eljegyzéssel, hát azzal, a Ti dolgotok.

De nem az eljegyzés a fontos, hanem a kapcsolat MINŐSÉGE, amit Ti éreztek legbelül. Nem pedig az, amit lát a külvilág...

Próbálom elfeledni a korodat.

A gyűrű viszont szép, és nagyon remélem, hogy majd nekem is ezüst lesz. (Egyébként nem feketedik.)