Ki szeretné hogy a párja megkérje a kezét?

lehet mondasz valamit. de ez tényleg olyan szimbolikus volt, és a végeredmény tulajdonképpen ugyanaz, mintha nem kérték volna meg a kezem, hiszen nem fogunk házasodni.

egyszerűen annyira szeretjük egymást, és bízunk a másikban, hogy nem kell semmilyen biztosíték erre.

pont az utóbbi 1 évben 2 fiatal ismerősi pár vált el viharos gyorsasággal. de annyira, hogy a házasságuk fele annyi időt sem ért meg, mint az előtte kapcsolatban eltöltött idő. azért ez már nagyon durva. szerintem.

nem merek férjhez menni ennek tudatában. persze, kaphatom az ívet, hogy akkor nem vagyok normális nő, mert minden nő férjhez akar menni... de nem jobb egy sima párkapcsolatban leélni az életünket mint 2 évente válni?

De igen, az biztos, hogy inkább élek örökké "sima párkapcsolatban" boldogan, mint hogy válni kelljen.

Amin én gondolkodni szoktam, hogy a házasság (ami mindenki állítása szerint csak egy papír, tehát nem fontos, nem meghatározó), miért teszi tönkre az addig jó, vagy akár tökéletesnek is mondható párkapcsolatot?

Mert tényleg vannak olyanok, hogy házasság előtt nagy szerelem és boldogság, házasság után pár évvel pedig válás, mintha előtte semmi nem lett volna.

Az én párom is ezért fél a házasságtól, sokszor mondta már, hogy nem akar házasodni, mert a vége mindig válás. (Így én nem is reménykedhetek eljegyzésről).

De ha a házasság csupán egy papír aláírása, miért félnek tőle ennyien?

Nem hiszem, hogy azok, akik elvaltak, nem mentek volna kulon, ha nincs papir. Egy papir, egy gyuru, nem teszi tonkre a kapcsolatot. Legfeljebb az, hogy hazasodas utan, valaki ugy kezeli a masikat, mintha most mar az o tulajdona lenne, vagy a papir, a gyuru felhatalmazna valamire.

Nem maga a hazassag teszi tonkre a kapcsolatot, hanem max az emberek.

Nem tudom miert valtoztatja meg az embereket a hazassag, de valakit megvaltoztat.

Mi 8 eve egyutt vagyunk, nem hiszem, hogy megvaltoztatna minket a hazassag.

Na most jövök Én,aki mind a két oldalt képviselte már.:)

Több mint 5 éve élek Életem Szerelmével,s ezt a kapcsolatunk legelejétől fogva így gondolom(hogy Életem Szerelme).

Mégis akkoriban,még élt Bennem ez a "nemakarokházasodni" dolog,igen markánsan.Így több leánykérést elutasítottam kb. amikor 2 évesek voltunk.Majd ahogy elmagyarázta,Neki miért lenne fontos a házasság,kezdtem kapizsgálni.Később próbáltam hadakozni,de nem igazán ment...

Azt hiszem, tavaly Karácsonykor kértem Tőle bocsánatot azért,mert elutasítottam.Akkor már érett Bennem,hogy átállok a másik oldalra.:D

Időközben át is álltam.A bocsánatkérésem egy nagyon megható pillanat volt egyébként,Mindkettőnk számára.Azóta meg hagytam/hagytuk lappangani a dolgot.

Ma már ott tartok,hogy már más megnevezés nem is nagyon állna rá a számra,csak hogy "Férjem". Nemrég feljött a téma újra Párom részéről,hogy szándékozik elvenni Feleségül.:)

Megmondom őszintén most ott tartok,hogy epekedve várom.Valahogyan így kerülnek helyükre a dolgok,ezt érzem.:) Magamhoz képest nagyon meglepő Tőlem ez a kijelentés,de REMÉLJÜK KARÁCSONYKOR!:)

Lányok,ugye reméljük!?:)

Tehát röviden a válaszom a kérdésedre: Én szeretném már!:) De ez nem evidens,csak társadalmilag NORMÁLIS!:)