Közös élet, így?

A barátommal nagyjából egy éve vagyunk együtt. Nagyon szeretem őt, sokan mondják, hogy ő is engem, mert gyakran vesz apróbb meglepetéseket, a szüleimnek is sokat segít, de én egy ideje már kételkedem benne. Sőt nagyon úgy érzem, hogy megingott bennem valami, befásult a kapcsolat. Ami a problémám, hogy nagyon ritkán találkozunk, mondjuk ő nagyon sokat dolgozik, én meg bejárós vagyok főiskolán (igy az utazás is elég sok időmet elveszi), de szerintem azért 2 naponta beleférne, hogy találkozzunk. Az estéi mindkettőnknek szabadok. Ami nagyon bánt, hogy szinte egyenesen elvárja, hogy én jöjjek hozzá mindig, hozzám csak úgy jön, ha hívom, de látom rajta, hogy nem szivesen. Tény, hogy nála jobb, mert én még a szüleimmel lakom, ő egyedül él, de akkor is rossz érzés, hogy mindig én futok hozzá. Sokszor mondom, hogy most nincs időm kijönni hozzá, de ő jöhetne, de nem jön, csak hisztizik, hogy hiányzom neki. Nekem már egyre rosszabb ez. Főleg, hogy nyáron volt utoljára olyan, hogy együttaludtunk, azóta egyáltalán nem mondja, hogy aludjak nála. Még azt is tudni kell, hogy egy városban lakunk, de elég messze egymástól, ő ráadásul olyan helyen lakik, ahol közvilágítás sincs 2 km-en keresztül, és arra már a bussz se jár, így vagy rengeteget gyalogolok, vagy biciklizem, és mindezt a sötétben, hidegben...Szivesen megcsinálnám, ha jönne ő is hozzám, de így már egyre kevesebb időm van. Ráadásul közli, hogy hat körül lenne jó neki, és akkor 11 fele mehetek is haza. Mindez mostanában heti egyszer: már nagyon úgy érzem, hogy a kapcsolatunk annyira lekorlátozódott, hogy átmegyek hozzá, vacsorázunk, filmezünk, szexelünk, aztán mehetek. AMi különösen fáj, hogy sokszor még azután, hogy én késő este elindulok haza, ő még utána megy bulizni a barátaival. Azt mondja azért alakult ez így, mert ellopták a biciklijét, és nincs most 50-100ezer forintja, hogy biciklit vegyen, nem tud jönni hozzám. Viszont a szomszédban lakik a haverja, onnan is kérhetne kölcsön biciklit, de nem kér. Mutattam neki egy oldalt, ahol 15-20ezerért lehet,használt, de szép bicikliket venni, de onnan se vesz. Mondtam neki, hogy akkor vegyen egy bérletet és buszozzon, de nem vesz azt se. Nem veti fel a pénz, de azért elég rossz érzés, hogy szeptemberben is vett a számítógépéhez valami alkatrészt (hozzáteszem jó volt a gépe, nem lett volna muszáj megvennie) 35ezerért, és akkor arra meg semmit se tud beruházni, hogy kimenjen hozzám,vagy egy biciklit se tud kölcsön kérni a haverjaitól.Sokszor megcsinál olyat is, hogy megbeszéljük találkozunk valahol (ritkán van ilyen, mivel általában nála találkozunk), de mindig késik, van , hogy félórákat, én meg állok és várok rá. SOkszor már megfordult a fejemben, hogy nem várok rá, hanem hazamegyek és csináljon amit akar. Nem is a késéssel van a bajom, mert bármi közbejöhet, de legalább küldene egy üzenetet, hogy tegyük át a találkozót, egy órával későbbre, akkor talán nem kéne várnom rá az utcán a sötétben, ami szerintem elég megalázó tud lenni. Sokszor azzal mentegetőzik, hogy nincs feltöltve a telefonja azért (hozzáteszem igazán feltölthetné, nem várom el, hogy mindig felhívjon, de jó ha van annyi rajta, hogy üzenetet tudjon küldeni) de facebookon is tudna írni nekem ha késik, mindkettőnk telefonján van internet. Csak úgy látszik neki ez nem olyan fontos, hogy szóljon... Nem is kér bocsánatot ilyenkor, ha nagyon hisztizem odavág egy ilyet, hogy "bocsessz", aztán részéről el van intézve.Nagyon rosszul esnek már ezek a dolgok. Viszont sokszor tesz olyat is, ami miatt meg arra merek következtetni, hogy szeret engem: pl mindig érdeklődik, hogy hogy vagyok, figyel rám, a szüleim felöl is érdeklődik, volt , hogy apum beteg volt, akkor ő jött át és ásta fel a kertünket. Sokszor vesz nekem ajándékokat is, hogy meglepjen, virág, csoki, vagy vacsorát főz... Kedves dolgok ezek, de már azt mondom inkább ne legyen egyik se, de cserébe találkozzunk sűrűbben, ne késsen el, ne nekem kelljen járkálni hozzá mindig. Újabban egyre többet beszél arról, hogy meg akarja kérni a kezem, volt, már hogy megálltunk ékszerboltok előtt, kérte, hogy mutassak rá gyűrűkre, hogy tudja melyik gyűrű tetszik nekem. Elvitt már bizsuboltba is, ott kérte, hogy válasszak egy gyűrűt, mert tudni akarja a gyűrűméretem, meg az izlésemet, azt mondta, ezt vegyem valami előeljegyzésnek, aztán megkéri majd a kezem tartósabb fémmel is. Ahogy közeleg az első évfordulunk, szerintem van erre némi esély, mert újabban sokat beszélt erről, ugyanakkor egyre többet gondolok arra, hogy lehet nemet mondanék ezek miatt. A helyzetet nehezíti, hogy 2 srác is elkezdett érdeklődni irántam, írogatnak facebook-on, próbálnak randira hívni. Én nem vagyok hűtlen típus, de gondolom már emiatt, hogy ennyire elhanyagoltnak érzem magam, eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha lenne valami valamelyikőjükkel. Eddig mindkettőt elküldtem, mondván, hogy barátom van, de egyikőjük rámutatot, hogy ugyan milyen kapcsolat lehet az, ha szinte minden este fent vagyok cseten. Nyers megjegyzés volt a részéről, de sajnos igaza volt...