Akiknek még nem kérték meg a kezét, sokat gondolták rá, hogy vajon mikor történik meg? Volt úgy, hogy vártatok egy alkalmat, hogy akkor megtörténik, és nem történt meg? És emiatt esetleg szomorkodtatok?

Szerintem is kár ezen drámázni.

Nem hinnén, hogy egy nőnek az kell, hogy kitöltse az életét, hogy úristen mikor kéri meg a kezem.

Jegybenjárás sem más, mint az együttélés, fel lehet bontani, az még nem kötelez senkit.

Miért drámáztok ezen? Az ilyen nők miatt komolyan falnak megyek.

Mitől más az ha gyűrű van az ujjadon?

nekem kérték meg a kezem , nemet mondtam. nem volt nagy cucc.

Utolsó! Most téged is jóól le fognap pontozni, mert nem jajgatsz azért a gyűrűért mint én. :D (Utolsóelötti vagyok)

Ami mellesleg nem szép tőletek kedves menyasszonyjelöltek mert én csak annyit mondtam hogy igenis megbeszélhetnétek a pasijaitokkal ha ez a szivetek vágya (ami nekem nem), és akkor nem kéne idegeskednetek és szomorkodnotok, hgy vajh mikor...

De legyen nektek. :D

hehe.. nem érdekel a pontozás addig, amíg nincs tárgyi ajándék ha tartósan magasan nem tartom a százalékomat :O)

Amúgy tényleg ez a véleményem.

Elkeserítő, hogy faiatal nők egy gyűrűért remegnek és ez az összes életcéljuk.

Tényleg nem értem, mitől más, hogy gyűrű van az ujjadon,attól még ugyanúgy megcsalhat, elhagyhat.

Szánalmas hogy a gyakorin minden 10 kérdés arról szól, hogy azon nyavalyognak a csajok mikor kérik meg a kezüket.

Ha nem olyan őszinte a kapcsolatotok, hogy fél-1 év után kiderüljön, hogy össze akartok házasodni, akkor felesleges amellett a pojáca mellett élni!

Egy bizonyos idő, és kellő fokú kapcsolat érettség esetén nem kérdés mindkét féltől, hogy mi lenne ha megházasodnánk? Ha ennyire tabu ez a téma, az szerintem komoly baj. Egy kapcsolatban nyíltan kellene beszélni arról, ki mennyire gondolja komolyan és merre tovább.

De ez csak egy privát vélemény. Az őszinteségnél jobb gyógyír nincs, minthogy epekedni a gyűrű után... aztán meg elválni, mert nincs őszinte kommunikáció a kapcsolatban.

Mi két éve vagyunk együtt a párommal,előtte 10 hónapig nagyon jó barátok voltunk.Egy év után én is nagyon vártam,karácsonykor,szülinapkor,vagy csak úgy bármikor.Nagyon jól voltunk,de nekem mégis fontos lett volna hogy egy kicsit hivatalosabban is együtt legyünk.

Aztán egyszer csak úgy alakult hogy viccelődtünk hogy mi lesz majd a nevem ha elvesz(minden viccnek a fele igazság:) ),rá pár napra már gyűrűt vettünk,és egy 6 hét jegyesség után holnap lesz az esküvőnk :)

Ne várd annyira,lehet hogy akkor fog megtörténni amikor nem is számítasz rá,és ez így a legjobb,nem éri meg idegeskedni miatta.

Sziasztok!

Azoknak, akik a gyűrűmániásokról szóltak:

Irigyellek Benneteket. Valószínüleg még sohasem küszködtetek önbizalomhiánnyal. Minden ilyen kényszerképzetnek, mint például a menyasszonnyá válás is, meg vannak a lelki gyökerei.

Bevallom, én is a gyűrűmániás nők közé tartozom. Egyrészt gyermeteg rajongásból és álmodozásból (mert milyen jó is azt mondani, hogy a "vőlegényem"). Másodrészben azért, mert egy idő, és bizonyos tapasztalatok után a kapcsolatban az ember lánya tovább kíván lépni egy szintet. És ami nem elhanyagolható, s szerintem minden hozzám hasonló nőben motoszkál: ha már kissé szorosabbra fűzték a kapcsolatot, akár egy gyűrűvel, sokkal kisebb az esély, hogy elveszítse a párját.

Ha megkérik a kezed, az egy olyan bizonyságtétel számodra, amit az élet semmilyen más terén nem tapasztalsz.

Én nem vagyok az a tipikus karrierista, érzelemszegény robotnő, teljes mértékben meg tudom érteni a "csalódott" menyasszonyjelölteket. És csak bíztatni tudlak Benneteket, hogy tartsatok ki, és beszélgessetek a Kedvessel.

Nekem már az is elég, hogy tudom, vannak ilyen tervei. Igaz, szétvet a kíváncsiság, hogy mikor, és hogyan következik be, ám tudom, hogy ha ez válik a fő mozgatórugómmá, akkor csak rontok a helyzeten.

Elnézést, hogy bő lére eresztettem...

Üdv :)

A parommal 1 eve vagyunk egyutt, es nagyon szeretjuk egymast.

ket hete kerte h szeretne elmenni salsat tancolni es kicsit kimozdulni.

orultem neki mert hianyzott a tanc, es o nagyon jol tancol.

elotte baratokkal talalkoztunk s aztan mentunk volna egyutt kettesben tancolni, de a tobbiek is ugy dontottek h veunk jonnek.

a parom amikor ezt meghallotta annyira elszomorodott, kiment az epuletbol egy szot sem szolva.

en utanna es kerdore vontam, erre o sirva mondta:

ma akartam kegkerni a kezed, salsa tancolas kozben, az egyik szam vegen, s a gyuru is velem van, de kettesben akartam, nem ugy h az egesz tarsasag velunk van, s egesz ejjel nagyon lehangolt volt...

tudtam h valamire keszul ereztem egesz nap, s beszelgettunk a kozos jovorol, stb. ...

nos azota varok, a megfeleo alkalomra de lehet hogy csak akkor fogja megkerni amikor otthon leszunk naluk Erdelyben agusztusban....

de nem igazan erdekel mikor mert tudom h egyutt leszunk es hogy o lesz edesapja gyermekeimnek, igy nem szamit mikor ker meg mert mar igy is egymashoz tartozunk.

bocs hogy bolere eresztettem

Mi 5 éve vagyunk együtt, de semmi!!!

Soha enm is volt eszében, hogy megkérjen, ő úgy van vele, hogy várhat még, meg ráér... Ő 25 lesz, háát persze, h ráér... Én már nem is várom, és nem is gondolkodom komolyan ebben a dologban, mert eleget csalódtam, hogy nem kérte meg soha a kezem. És párszor mondta is, hogy csakis akkor fog megkérni, ha arra alkalmasnak talál...:((

Nem is tudom, mire várok...