Hogy mondjam ezt el neki: eljegyzés vagy szakítás?

Tíz évig nem akar gyereket? Az azt jelenti, hogy nem akar gyereket. Tíz év múlva mi változna meg? Annyi hogy addigra már te is öregebb leszel (34) és lehet hogy már nem fogod bevállalni a szülést....remek kapcsolat, mit mondjak. Tök mindegy, jól kijöttök-e, ha más a jövő képetek, az egyikőtök boldogtalan lesz. Ha minden így marad, akkor te, ha "becsúszik" a gyerek, akkor ő.

Mindenképpen ülj le és mondd el neki az érzéseidet.Nem értem a pasikat,meg a sok hozzászólót,akik szerint a pasi egyenlőre nem áll készen az eljegyzésre és meg kell őket érteni.Türelmesen várni.Igen ám,de mi van a nővel?!Ennek fordítva is igaznak kellene lennie!Ha látja,hogy mennyire fontos neked az esküvő,akkor megteszi érted!Itt egy jó példa:A párommal nyolc éve jöttünk össze.Félév sem telt el,össze akart költözni velem.Nagyon jól megvoltunk.Párszor szó esett az esküvőről gyerekről,de semmi.Tudja milyen fontos nekem a család,mert sajnos nekem nincs.Kezdtem is bele betegedni az egészbe,vele nem nagyon akartam erről beszélni,mert mindig ugyanaz volt a válasz évekig,ha megkérdeztem (szeretnék megházasodni veled).Barátnőimnek,meg szégyeltem elmondani.2 éve megkérte a kezem.Azóta mintha újra belassultak volna a dolgok.Megbeszéltük,hogy elkezdjük intézni a dolgokat,de semmi.Részéről,amit kellene intézni,csak húzza az időt.Most megint sz@rul vagyok.Kiábrándultam az egészből.Tudom,hogy nagyon szeret,de lehet,hogy jobb lett volna régen elmennem.Mit tehetek?Megpróbálok alkalmazkodni,ennyi év után egyre nehezebb lenne elmenni.Nagyon szeretem őt,de,mar nem tudok úgy nézni rá.Pont így kellene megmondanod neki,ahogy leírtad,persze nem ultimátum szerűen.Meg kell vele értetned,hogy neked ez mennyire fontos.Mindenképpen mérlegeld magadban a dolgokat,hogy mennyire tudnál együtt élni ezzel a dologgal v.a párod nélkül és lehet,hogy találsz később valakit,akivel mindezt megvalósíthatod.Előbb alaposan gondold át,nehogy később megbánd a döntésed.

Nagyon szomorú,hogy egyesek a házasságkötést csak egy darab papírnak tekintik...

Természetesen nem csak egy darab papír, hiszen jelentősége van. DE! Ettől függetlenül nem mindenki házasságfan, és sokan ezt -nagyon buta módon- azzal kötik össze hogy az az ember akkor biztos hogy nem is szereti a párját, holott ez gigantikus butaság. Láttam én már olyan kapcsolatot ami a házasság után ment tönkre: azt a marakodást még nézni is durva volt, holott ha csak simán elválnak mint egy pár akkor lehet hogy még ma is barátok...Nem arról van szó, hogy a házasság rossz, de miért nem tudják egyesek egyszerűen felfogni hogy nem mindenkinek jön be?

Nem futottatok ki még az időből, főleg te, egy 27 éves fiú épphogy elkezd majd megérni a házasságra, ha egyébként rendben van a kapcsolatotok, akkor szerintem ne szakíts vele, hanem beszéljétek meg a jövőképet, azt nyugodtan megkérdezheted, hogy mik a szándékai a következő évekre, mert te már szeretnél családot alapítani. A vőlegényem 29 évesen is félt még az elköteleződéstől, sok rossz házasságot látott. Elbeszélgettem vele néha csak úgy spontán, elmondtam, hogy mivel együtt élünk 2,5 éve már nem fog nagy újdonságokkal találkozni, ismeri minden tulajdonságomat, ez hatott, pár hónapra rá megkérte a kezem. Nagyon finoman közelíts a témához, hogy nehogy megijedjen, amúgy semmi rendellenes nincs egyikőtök viselkedésében sem :)