Menyasszony vagyok, de félek a házasságtol és bulizni vágyom, szerintetek?

Szerintem a te esetedben 2 nagyon fontos kérdés van, amire csak te tudhatod a választ.

1. Szereted a barátodat?

2. Hogy áll a barátod a bulizáshoz?

Ezek alapján 3 variáció lehetséges:

1. Ha szereted és őt nem zavarja, hogy el szeretnél menni bulizni a barátnőiddel, akkor semmi probléma. Összeházasodtok, utána már csak az számít, hogy ti ketten mit szeretnétek, a szülők nem szólhatnak bele a dolgaitokba.

2. Ha nem szereted annyira, hogy vele éld le az életed, akkor ne menj hozzá.

3. Ha szereted, viszont ő nem tudja elfogadni, hogy bulizni akarsz, akkor nem árt megfontolni, hogy van-e értelme összeházasodnotok. Mert ha emiatt már a kezdeti időszakban is veszekedés alakul ki, igen hamar válás lehet a vége.

Kedves Kérdező!

Te most viccelsz, ugye? Ha hozzámész ehhez a fiúhoz, életed legnagyobb hibáját követed el!!! Tudod, miért? Süt a soraidból, hogy nem vagy belé szerelmes, és legszívesebben lépnél, de nem mersz. Mit vársz a házasságtól, csodát? Azt hiszed, akkor majd minden szép és jó lesz? Hát elárulom, hogy nem. Kényszerből, muszájból nem szabad házasodni, mert válás lesz a vége! Sőt, mi több: mivel együtt vagytok 5 éve, ezért 14-15 évesen jöttetek össze, ő az első barátod, nincs tapasztalatod, nem éltél stb. Tovább azt is tudom, milyen együtt lenni egy olyan fiúval, aki otthonülősebb típus, míg te mennél. Volt benne részem, és hát voltak emiatt konfliktusok. Pedig szerettem őt, jól megvoltunk, de hosszú távon nagyon kijött a köztünk lévő személyiségbeli különbség. Szakítottunk is, bár nem pont ez miatt.

Nem értem, hogy mondhatnak olyat a szüleid, hogy költözz el, ha nem mész férjhez. Ezt miért mondják? Kérdezted már tőlük? Rád akarnak kényszeríteni egy házasságot alig húszévesen, miközben "semmit nem tudsz még az életről", és ezt te is tudod.

Személyes véleményem, hogy a saját életedet te irányítod, azt tedd, ami neked jó, ne azt, ami másoknak, mert elrontod az életedet. Házasodni pedig akkor "szabad", ha őszintén, a kezedet a szívedre téve azt tudod mondani, hogy "igen, azt akarom, hogy ő legyen a férjem". Enélkül soha!

Beszélgess a szüleiddel, és kérdezd meg, miért nem akarják, hogy boldog legyél?

30/N

23:40-re

Egyetértek Veled!

Hozzátenném még persze, ami kimaradt, de 23:40-es válaszolós jól leírta, hogy nemcsak a saját életedet teszed ezzel tönkre, hanem a másikét is.

Szerintem nem vagy még felkészülve arra, hogy bekössék a fejed. Épp ezért ezt meg kéne beszélned a barátoddal, nehogy egy örömtelen házasság legyen a vége.

(Én is 20 vagyok, 2 hónap az esküvőnkig, és semmi kétségem nincs. )

Dolgozol vagy tanulsz még? Van barátnőd, akire számíthatsz? Vagy akár a párod szülei? Anyukádéknál laktok?

Tudod mit csinálnék?! Fognám a csomagom és elköltöznék, akár a párodékhoz, hogy a szüleid behatása nélkül élhessetek még egy darabig és meglássátok valóban összeilletek-e, mellette tudnál menni bulizni, idővel meglátnád, hogy csak a szüleid nyomására akarsz-e mellette maradni, vagy tényleg igazi érzelmek kötnek össze a fiúval.

Ha a szüleihez nem mehettek, menj valami barátnődhöz, vagy bárhova, ahol szívesen látnak. A lényeg, hogy tisztázd magadban az érzéseket és adj időt magadnak, hogy rájöjj arra mit is szeretnél ettől a fiútól. Ha szeret, meg fogja érteni, hogy elhamarkodott döntést nem szabad hoznotok! Az esküvőt pedig halasszátok el!