A férfiak miért húzzák az időt, ha eljegyzésről van szó? Miért kell annyi ideig húzni, hogy megtegye azt a lépést?

Igaza van a nagymamának, a ló fordítva van befogva. Minek házasodni, ha minden anélkül is megvan, meg a könnyű lelépés lehetősége is, és a lány eddig egyszer sem emelt kifogást, hisz már a kezdet kezdetén belement a szexbe is, korunk jó szokása szerint?

Örülök, hogy a férjemen kívül létezik még olyan fiú, aki tisztességesen gondolkodik (a kérdező).

Én úgy voltam, hogy szóba se jöhetett olyan srác, aki nem házasságban gondolkodik, és nem gyerekszerető. Igaz, így 3-4 közül tudtam csak választani, de közte volt a párom. Két évig vártam, lép-e valamit, és akkor megkérte a kezem! Azóta is ünnepeljük azt a napot. Azt mondta, találkozgatni szeretne velem, de csak akkor, ha úgy látom, lehetséges, hogy hozzámennék. Mert ő el szeretne venni.

Hozzátartozik, hogy mi megtért keresztény emberek vagyunk, Isten igéje az irányadó számunkra. Lánykérés, udvarlás, házasság, szex és összeköltözés volt a sorrend. A férjem nagyon szorgalmazta a mihamarabbi esküvőt! Én csak 20 voltam, és mindketten szüzek voltunk.

Ma is fantasztikus visszagondolni arra, milyen romantikus volt az egész. Nem törvényszerű, hogy ez legyen a sorrend, de a szex és az összeköltözés nem szabadna megelőzze a házasságkötést. Az eredményt látjuk.

Sok okos dolgot olvastam itt de valahogy senki se beszélt arról mi is játszódik le egy férfi fejében valójában. Nem arról beszélek aki vakon szerelmes és a föld felett jár több méterrel. Hanem azokról akik családot akarnak, idővel gyereket, feleséget és közös életet.

10 éve kértem meg feleségem kezét és életembe nem izgultam annyira. Nem a válasz miatt, azt éreztem hogy igen lesz. De nem tudtam mit hoz a jövő, együtt vénülünk-e meg? Elválunk? Jön majd a pénz miatta vita? Egyáltalán kész vagyok-e arra hogy 25 évesen férj legyek. Hisz a régi normák szerint én leszek a családfentartó, a védelmező. Közel 1 hétig tépelődtem mire kiböktem a nagy kérdést, szerencsére nem bántam meg.

De ott van 5 régi egyetemista barátom. Közel egy időben házasodtunk meg (25-28) de már 2 en elváltak nemrég, 1 él egy szörnyű házasságban, 1 él boldogan, 1 pedig még akkor kapott egy nem et és azóta se tudott megállapodni.

A fiatalok ilyen példát látva még szép hogy nem mennek bele a házasságba.

Ott a baj, hogy a legfontosabb dolgokat nem tanítja meg a fiataloknak senki.

Az iskolában tanulják a trigonomertiát, de azt, hogy mi tesz egy házasságot sikeressé, mi a férfinak és a nőnek a lelki igénye, azt nem.

Én egy református gyülekezetbe kezdtem el járni 16 évesen, és az ifjúsági csoportban nagyon jó tanítást kaptunk ebben a témában. Rendszeresen volt a párkapcsolatról szó, szerelem, szex, házasság, mi Isten igéjének a tanítása erről, és nagyon jó volt. Azokra az alapelvekre építettük a házasságunkat, és nagyon jól működik!

Van néhány dolog, amikről az előttem szóló is írt, amik nélkül nem működik egyetlen házasság sem, lehetnek bármekkora érzelmek. A fiatalok döntő része azt sem tudja, mik ezek (pl. felelősségvállalás, a pénz fegyelmezett kezelése, a család érdekeinek a saját kívánságaim elé helyezése, feltétlen őszinteség a társamhoz, bocsánatot kérni tudás, stb). Az, hogy egy házasság sikerülni fog-e, pártatlan szemlélőnek a felek ismeretében 80-90%-ban megjósolható. Csak tudni kell hozzá, mi kell egy házassághoz.