Szerintetek nagyon rossz ötlet úgy menyasszonyi ruhát venni, hogy még nem jegyzett el a párom?

Az eljegyzés nagyon aranyos és vicces volt. :) Elmentünk a kedvenc helyünkre vacsorázni, hogy szusszanjunk egy kicsit, mert eddig a szakdolgozatom miatt kicsit feszült voltam, de múlt héten leadtam! :) Az volt gyanús, hogy egy ilyen vacsorát nem szoktunk 1-2 héttel előre megbeszélni, csak aznap, vagy előtte, hogy menjünk-e, de mivel szakdogát se írok havonta, így az is benne volt, hogy emiatt beszéltük meg előre. Párom köttetett a legjobb barátnőmmel egy csokrot (együtt jártunk középsuliba és virágkötőnek is együtt tanultunk, de nem egy helyen dolgozunk), szépen belekötötte a két gyűrűt is Megérkeztünk az étterembe, rendeltünk, én kimentem a mosdóba, párom addig elővarázsolta valahonnan a csokrot (mint később kiderült, barátnőm hozta el). Odaadta, vigyorgott rám, mint a vadalma, kicsomagoltam a selyempapírból, nézegettem, megláttam az egyik gyűrűt, aztán a másikat... Én is vigyorogtam... :D És megkérdezte, hogy lennék-e a felesége... :) Alig tudtuk kiszedni a gyűrűket a csokorból! :D Jól érzetem magam, számítottam is rá, meg nem is, hogy az az este lesz az... :) Vagy inkább csak reméltem.

A gyűrűk nagyon szépek, egyszerű, lekerekített, fehérarany karikák, teljesen egyformák (méretre persze nem, de pl. vastagságra igen), belül a monogramunk és 2012. Szóval egyszerű, mégis egyedi. :) És a párom még most sem tud semmit a ruháról (se a barátnőim)! :D Végül nagymamámhoz rejtettem a ruhát, neki elmondtam, hogy esküvő lesz, de hivatalosan csak hétvégén lesz ebéd. Persze a szüleink már tudják, elmondtuk nekik, de a testvéreink, unokatestvéreink nem sejtik. :)