Ha egy férfi szeret egy nőt együtt élnek boldogok, miért hezitál a lánykéréssel, miért vár ha tudja, hogy ezzel mekkora örömet okozna a nőnek? Mégis polcra teszi a gondolatot és halad tovább az élet.

az ember biztosan érzi,ha meglelte az igazit. és akkor nem hezitál. ha igen,akkor nem biztos abban h te vagy az. sztem sokan voltunk úgy talán te is,h volt valakid szeretted,jól elvoltatok,de nem érezted azt h vele élnéd le az életed. ez nem szeret-nem szeret kérdése. a házassághoz sokkal több kell. nem értek egyet azzal h 2 év alatt nem lehet eldönteni. mi 3 hónap után már jegyesek voltunk,pedig mielőtt megismerkedtünk,én már 6 éve,ő pedig 3 éve volt kapcsolatban. aztán megláttuk egymást és... egyszerűen tudtuk,erre nincs más szó! és rengeteg ilyet hallok a környezetemben. x évig jól elvannak,aztán robban valami és a fiú vagy a lány hirtelen megházasodik-mással.

én azt tanácsolom,ha fontos neked a házasság,és látod h ő nem akarja,inkább hagyjátok egymást. ne húzd az idődet,és az övét sem. ha valakit győzködni kell-és még úgy sem adja be a derekát-akkor sajnálom,de nem ő az igazi neked,és te nem vagy az neki. az az igazi,akinek te is az vagy,ez egyoldalúan nem megy. és a két embernek ugyanazt kell akarni,ugyanakkor,és a kapcsolatnak fejlődnie kell,mennie a maga útján előre,és épitkezni.mindennek megvan az ideje,sorrendje. ha egyidőben a 2 ember nem ugyanarra vágyik-ezt persze nem percre pontosan értem hanem mondjuk úgy h mindketten akartok esküvőt 2 éven belül mondjuk,és ahogy telik az idő tesztek is érte.ha megtorpan a dolog,vagy visszafejlődik,aott valami nem jó.

számomra megalázó ez a minek vegyelek el most is a feleségemnek tekintelek szöveg. ha tényleg igy érzi akkor miért is nem vesz el? sajnálom de ha egy férfi el akar venni egy nőt,akkor el is veszi,és nem foglalkozik semmi mással

és még 1: a férjem anno pont igy volt a barátnőjével: azt mondta szerette de rosszul volt a gondolattól h elvegye. és ez rossz volt neki nem értette miért érez igy ezért tologatta a dolgot,pedig a lány már nagyon vágyott rá,és folyton kapta a családtól h ennyi év után miért nem házasodtok,stb. neki úgyanez volt az indoka: igy is boldogok vagyunk,igy is jól éleünk,ráérünk még stb.

aztán megismerkedtünk,és szinte azonnal vágyni kezdett házasságra és gyerekre is pedig addig úgy gondolta sosem lesz neki. én sosem mondtam neki h vegyen el,egy nap megkérte a kezem,másnap pedig szólt h menjünk időpontért. mert biztos volt a dolgában-én is-és ez azóta sincs másképp már 9éve. nem érezzók h elkapkodtunk volna bármit.

próbálj beszélni vele,kérd meg h legyen őszinte,ne beszéjen mellé főleg ne ilyen megalázó dumákkal. ez kb olyan mit a : jaj tudod h szeretlek!! legyél talpra esett,és ne várj rá évekig ha látod h bizonytalan. nem 16 éves vagy,mire várnál? hátha meggondolja magát? és ha nem? vagy ha igen mert érzi a nyomást de nem biztos benne? akkor elvesz,aztán szépen elváltok. bizonytalanul házasodni teljesen értelmetlen,a környezetemben most 2 pár válik,mert úgy házasodtak,h igyen,biztos jó lesz.. igaz h ez meg az nem jó,vagy ezt meg azt nem is akarom,de majd az esküvő után biztos jó lesz. aztán jün ha majd a gyerekek után. aztán semmi sem segit. hidd el jobb most egy szakitás,mint később egy válás ami után ott ólsz és azon gondolkodsz,miért is kellett ez a 10 év igy?? csak ügyesen,karakánul,ne legyél senki lábtörlője. én elhiszem h szeret,de nem eléggé.

somának van erre egy jó mondása: a házasság nélküli együttélés egy sértés a másik felé,mert az jelenti: nem vagy elég jó

Párodtól már megkaptad a választ: "nekem már így is olyan mintha a feleségem lennél" vagyis jó neki így, ahogy van, nem akar jobban belefolyni a dolgokba, meg ha véletlen akadna jobb akkor csak kilép a kapcsolatotokból, nem kell ügyvédhez járkálni és mi egymás.

Figyu, ha egy férfi házasságot, majd abba születendő gyereket akar akkor nem hezitál, akár együtt élnek, akár nem. Mi 1,5 éve voltunk együtt mikor a párom megkérte a kezem, nem éltünk együtt, majd 4 hónap múlva költöztünk össze, következő évre már összeházasodtunk, akkor volt a férjem 29 éves.

Szóval, érted....

Á kiakasztó, nem is értem, hogy bírod.

Szerintem nincs azzal baj, hogy felhoztad a dolgot, hiszen csak kíváncsi voltál a jövőbeli terveire, és szerintem nem mondogatod neki, hogy jegyezz már el, csak magadban őrlődsz.

Egyáltalán nem kell egy nőnek a végtelenségig várnia az eljegyzésre.

Én úgy fogom majd csinálni, ahogy te. Akkor hozom fel majd komolyan a témát, ha már úgy érzem aktuális lenne, hiszen nincs előrelépés a kapcsolatunkban. Utána várnék még fél/ egy évet, hátha csak nem vette észre, hogy ez mennyire fontos, vagy eszébe sem jut, hiszen jól megvagytok és kényelmes neki ez az élet így.

Ha nem jön össze, nem vágyik az érzésre, hogy a menyasszonya, felesége, gyerekei anyja legyél, akkor sajnos nem passzoltok, nem egyeznek a jövőbeli céljaitok, felesleges együtt maradni.

Szerintem várj egy kicsit még, ha pedig nem megy, nem kell erőltetni.

(a Soma idézet egyébként egész jó, bár szerintem jobb előbb összeköltözni a másikkal, hogy megtudja az ember, hogy a későbbiekben mennyire tudja elviselni a másik zavaró szokásait.)

Mi 5 éve vagyunk együtt, pontosan tudja, hogy szeretnék eljegyzést már, de még nem lehet esküvő, mivel neki még 3 év egyetemje hátra van csak az alapképézésből. Addig meg nincs sok értelme. Nyilván ezt én is tudom, mégis vágyom már rá...

Több oka lehet, és szerintem egy jól működő kapcsolatban még ezt is meglehet beszélni.

eleve ott van elrontva a dolog hogy összeköltözik a pár és utána évekig együtt élnek - ebbe a pasi belekényelmesedik, naná hogy olyan mintha házas lenne mert a nő főz, mos takarít stb.

akkor meg - gondoloja, minek a papír?

csoporttársamat apja 23 év együttélés után kérte feleségül az anyját - ennyit ne várj :D

unokatesóm 5 évig élt együtt a pasival aki unszolásra feleségül vette, de 2 év alatt tönkre is ment a dolog.

unokabáttyám is 2 évet lehúzott együttélve a csaja mellett, aztán mikor mondtam neki hogy tudom hogy a lány gyűrűre vár és hogy ne hitegesse ha ő meg nem akarja elvenni - akkor elhagyta.

megfigyelésem szerint akiket alig 2-3 hónap együttélés után, vagy sima járásnál fél év után már eljegyzett a srác, azok maradtak együtt.

ezt vagy érzi belül a pasi hogy na ez a nő nekem kell örökre mert úgy imádom hogy úúúúúú - vagy azt érzi na, de jó, van aki mos rám, főz rám, szexel velem, de nem akkora szám, simán találnék ugyanilyet.

vagy a másik variáció hogy pánikol a papírtól, hogy elváláskor nagy macera lesz és mindenből ki lesz fosztva 20 évig, meg gyerektartás osztozás stb.

azért fél fizetés elvesztése pl. minimálbérből egy fél életen át meggondolandó...

nem lehet, hogy te vagy a bizonytalan ebben a kapcsolatban, ha mindenáron azt akarod, h elvegyen feleségül?

mi, amikor a párommal találkoztunk, szinte azonnal tudtuk, h egymásnak vagyunk ítélve :) 4 év alatt el is jutottunk oda, h eljegyeztük egymást, de én nem szeretnék házasságot. valamiért taszít a gondolata, hadd ne részletezzem.

nem siettetem semmit, itt van előttünk az egész élet, úgy érzem, hogy együtt fogunk maradni. én speciel nem félek házasság nélkül gyereket szülni, mert a papír nem garancia semmire, és nem egy felemelő dolog kisgyerekkel az oldaladon még egy válási procedúrát is nyakadba venni.

ha boldogtalan vagy a papír nélkül, akkor neked másik pasit kell keresned, mert ami az írásodból lejön az az, hogy ő csak halogat, de nem fogtok célba érni.

nekem sokkal nagyobb örömet okoz majd azzal, ha az életem végén visszanézek, és büszkén mondhatom, hogy kitartottunk egymás mellett, felneveltük a gyerekünket normálisan, szeretetben.

addig meg semmi sem biztos.