A férfi akit szeretek, és akivel együtt vagyok, nem tudja elfelejteni a volt menyasszonyát. Kicsit rosszul érint a dolog?

Te csak legyél önmagad! Azzal segítesz neki a legtöbbet, ha nem miatta viselkedsz neki tetszően - tudod, mint ahogy a haldokló, gyógyíthatatlan betegnek is a legjobb bánásmód, ha a környezete nem így kezeli.

Felejteni csak úgy fog tudni, ha új ingerek érik, ezt természetesen érd el és ne görcsölve.

Megértelek, és ha azt mondod, úgy érzed, egymásnak teremtődtetek, akkor küzdj, de ne látványosan. Szeresd oltalmazón, önmagáért, ne pedig megfelelésvágyból - és akkor túl tud lépni azon a nőn, akkor tud kizökkenni az önsajnálatból.

hát elég friss a kapcsolat és 5 év emlékeit nehéz kitörölni,de ha ügyes vagy akkor szerintem menni fog.

Bár én nem tudnék olyan férfival lenni aki másra gondol:(

"Sokáig nem tudott helyre jönni ezek után, és megtudtam, hogy még mielőtt összejöttünk volna, akkor is még nagyon gyakran emlegette őt a barátainak."

Szóval búfelejtés gyanánt jött össze veled.

"Tudom, hogy még mindig nem felejtette el teljesen, még érez valamit iránta."

Még mindig csak búfelejtő vagy neki, nem téged szeret hanem azt hogy legalább van vele valaki.

"Nem akarom elvenni az emlékeit (bár a lány, ill nő elégé megbántotta és kihasználta, ő pedig ennek ellenére szerette-annyira jó ember, soha nem ismertem nála jobbat...bőghetnékem van amikor azt hallom, hogy valaki képes volt ennyire megbántani és szenvednie kellett)."

Már értem miért vagytok még együtt. A barátod és te ugyanolyanok vagytok: az akit szerettek mást szeret de ti állandóan reménykedtek, az általatok szeretett személy lelki lábtörlőivé váltok. Ez már nem arról szól hogy milyen jó ember a barátod vagy épp te, hanem arról hogy mennyire meg tudtok alkudni egy picike kis szeretetért. Tedd fel magadnak a kérdést: te komolyan ezt érdemled? Hogy második legyél annak az embernek a szemében aki a te szemedben első?

"Van esélyem rá, hogy egyszer engem is ugy fog szeretni, mint a volt menyasszonyát? Ugy vágyom erre.. "

Esélytelen. Bocs.

"Nagyon összeillünk amugy, kiegészítjük egymást ott, ahol kell és egyszerűen ugy érzem, egymásnak vagyunk teremtve."

Rosszul érzed. Ha egymásnak lennétek teremtve akkor csak téged szeretne, senki mást.

Szerintem rosszul látja a dolgot az előttem író!

A férjemnek én vagyok a második felesége, tudom, hogy velem boldogabb mint a volt nejével, viszont én sose kérdőjeleztem meg azt hogy vele is voltak jó pillanatok, születtek közös gyerekek, évekig együtt voltak, nem akarom azt hinni, hogy előttem boldogtalan volt, mert ez nem igaz, viszont nagyon örülök annak, hogy most velem van és boldogok vagyunk együtt és ez a fontos nem az, hogy évekkel ez előtt ki iránt mit érzett!!! Ne foglalkozz vele, hogy volt egy menyasszonya és jaj, biztos jobban szerette...hülyeség, most veled van és örüljetek egymásnak, ne a múlton rágódjatok.

Ha olyan a kapcsolatotok, akkor akár le is ülhetsz vele ezt megbeszélni. Lehet, hogy a vágyadhoz vezető úgy első lépése lesz. De te ismered milyen.

Én is voltam hasonló helyzetben, mint te. Ugyanúgy kihasználta a volt menyasszonya a páromat, majd otthagyta. Aztán rá x idővel egymásra találtunk. Azt mondta nekem, hogy ennyire még soha senki szeretetét nem érezte, mint az enyémet.

Ez nagyon nehez dolog, mert a no szakitott vele, tehat a parod vele akarna lenni, ha tehetne, nem massal. Ha ennyire emlegeti meg ennyi ido utan is, nagy az esely ra, hogy ez meg sokaig befolyasolni fogja a kapcsolatotokat.

En nem kernek ilyen kapcsolatbol. Kimondja, hogy ot szerette mindig a legjobban es nem veszi figyelembe a te erzeseidet, mintha lelki szemetesladanak hasznalna, valamilyen potleknak. Mert ha nem is szeret meg annyira, mint azt a masik not, lenne benne annyi empatia, hogy tekintettel van rad es az energiajat arra forditana, hogy a jovotoket epitse a multba merengese helyett. Meg az is lehet, hogy osszejon egyszer ezzel a novel ujbol, hisz mar egyszer ujra osszejottek.

"De mindkettem fejben "gyerekek" :)"

Hat ez kifejezetten nem jo dolog...