Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit éreztetek mikor meg kérte a párotok a kezeteket?
Akkor döntesz helyesen ha ezt a szót hogy hejesen nem így írod hanem így hogy helyesen...
Viccet félre téve,szerintem ezt az ember érzi..a dolog lényege az szerintem hogy ezt a házasság kérdést sokan felfújják és misztikus dologként tekíntenek rá,én azt figyeltem meg hogy házasság után az emberek görcsössek lesznek,amivel elrontják az egészet,ezt amúgy neked kell érezni hogy mikor érzed készen magad a dologra és mikor érzed azt hogy helyes a döntés..
Bocsi a hibàs ìrásom miatt.
Szeretnék mår egy szeretõ férjet magam mellé, gyereket egy kis csalàdi fészket, de mind ezt leszámitva nem szeretném elveszteni a szabadsàgom, nem azt mondom, h be leszek zárva egy kalitkàba csak azért tèljesen màs asszonynak lenni mint lánynak, mivel egy nõnek, én szerintem, több mindent kell feláldozni egy hàzassàg miatt.
Hogy mit éreztem? Én voltam a világ legboldogabb nője, meg sem fordult a fejemben, hogy talán rosszul dönthetek.
Mikor megkérte a kezem a párom akkor voltunk valamivel több, mint 1,5 éve együtt. Tudtam jól, hogy ő az a férfi aki mellett leakarom élni az életem, őt akarom férjemnek és a gyerekeim apjának tudni, senki mást, csakis őt!
Ha vele akarod leélni az életed akkor meg sem szabadna fordulni a fejedben, hogy "jól döntök stb" ezt egyszerűen érzi az ember.
Ha nem vagy benne biztos akkor inkább ne mondj rá igent.
Sok sikert!
Ha nem szeretnéd a szabadságod elveszíteni,akkor soha ne menj férjhez. Egy házasságban mindkét félnek korlátozott a szabadsága,nem csak a nőnek.
Ha így gondolkodsz,akkor még nem vagy érett a házasságra,gyerekre pedig semmiképp.
Szerintem a 4-esnek nincs igaza: érett vagy, mert átgondolod a házasságot.
Számunkra teljesen természetes volt a lánykérés. Semmi örömujjongás nem volt. Igaz, hogy utána ezerszer, és most a házasság alatt is megkérdezem magamtól, hogy biztos én kellek-e neki (hogy ő kell nekem az nem kérdés)...Ő nem volt megírva nekem, mert én választottam őt és ő engem.
Ugyan még nem kérte meg a kezem, de már voltak olyan események, amikor azt hittem megteszi. Pl. mikor a Budai Várban sétáltunk este, furcsán viselkedett és sokáig kotorászott a zsebében, majd elővette a... mobiltelefonját, hogy fényképezzen. Vagy amikor a Gellért hegyen mondta, hogy nagyon szeret engem, és letérdelt elém, és... megkötötte a cipőfűzőjét. :)
Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy úristen, mindjárt eljön a pillanat, nagyon izgulok, és mindjárt sírni fogok. Olyan eszembe se jutott, hogy nem ő az igazi.
Ez elõtt volt két hosszabb kapcsolatom. Az elsõ (18èvesen), a srác megkérte a kezem egy szòrakozò helyen, mindenki füle hallatàra bemondta a nevem a mikrofonba meg, h hozzá megyek e, aztàn oda jött hozzám, èn meg majd elvájtam magam, mivel eszembe sem volt olyan fiatalon fèrjhez menni ès ô ezzel tisztában volt, egy kis idõ mulva szét is mentünk, igaz nagyon nem illettünk egymàshoz, meg màr nem is szerettem, akkor telt be a pohár mikor kezet emelt rám amiért elmontam h már elmult a szerelem.
A második èletem legnagyobb szerelme volt, szégyellem de még mindig szeretem, de sajnàlatos mòdon az örökös féltèkenysége meg a veszekedések elmérgesitettèk a kapcsolatunkat és az eggyetlen ki ùt a szakitàs volt, amibe bele is betegettem, másfél èvig nem volt senkivel kapcsolatom. Nagyon szerettük egymàst, terveztük h hàny gyereket szeretnénk, meg hogy hol fogunk èlni, mit fogunk csinálni stb.
És a mostani, vele nagyon össze illünk, szeressük egymást, nagyon jòkat tudunk beszélgetni, úgy érzem minden meg van amire egy normàlis kapcsolatban szükség van, csak ne lennèk ennyire beszari....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!