Korai olyan párnak az eljegyzés, ahol mindkét fél tanul és még nincs önálló keresetük?

Mi ugyanígy vagyunk jelenleg. Eddig nem láttuk értelmét (5 éve vagyunk együtt), mert azontúl, hogy tanultunk és nem volt saját keresetünk még távkapcsolat is volt egy ideje.

Nekem az a véleményem, hogy nem akarok azok közé tartozni, akik 5-6-7 évig élnek jegyben, az olyan gáz szerintem. Egy-két év viszont simán belefér az én értékrendem szerint. Én idén végzek és keresek munkát, úgyhogy az egyik fél már kereső lesz:) Össze is költözünk. Esküvő meg majd akkor, ha a párom végzett az egyetemmel.

Ha az összeköltözés sincs kilátásban akkor korainak látom a dolgot.

Igen a lényeg az,ha sikerülne valahogy azt elérnetek,hogy egy közös háztartásban éljetek TELJESEN KÜLÖN A SZÜLÖKTŐL (albérlet),de szülői segítséggel!! (az anyagi dolgok miatt),akkor hamar kiderülne,lenne-e értelme az egésznek.

Ha ez sikerülne,megtapsztalhatjátok,hogy az eljegyzés,vagy akár az esküvő is,csak egy formalitás és papír.

A jó párkapcsolatok mindig csak az őszínteségre és a feltételnélküli bizalomra épűl !.

igen

ha komolyak a szándékai a párnak

szerintem a férfi a gyűrűket a saját, és ne a szülei pénzén vegye meg,/vagy a pár sem

A házasság--eljegyzés felnőtt dolog, nem iskolásoknak való, persze vannak kivételek, de az más dolog.

Ha a pár eltudja magát tartani, és össze tud házasodni, és háztartást fenntartani, akkor legyenek komolyabb szándékaik, előbb felesleges

nem korai,ha a pár tagjai egyetemre járnak és azért nincs önálló keresetük mert mindkettő tanul,akkor ha pl végeznek összeköltöznek majd eljegyzés

de ha pl az egyik 16 a másik meg 18 éves akkor teljesen felesleges

Nem igazán értem miért ellenzik ennyien.

Egy eljegyzés pont egy darab gyűrűvel több, mint a járás.

És nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne utána szakítani, ha mégsem működik.

Az eljegyzés egy ígéret a házasságra, a házasság ígéret arra, hogy örökre együtt lesztek.

Ha megnézed hányan elválnak, kívülről nézve tulajdonképpen egyiknek sincs értelme.

A lényeg, hogy a jegyesség, és a házasság fogalma is ugyanazt jelentse mindkettőtök számára, és akkor senki nem mondhatja, hogy túl korai.

Inkább lettem volna menyasszony 10 évig, várva, hogy az anyagi helyzetünk megengedje az esküvőt, mint hogy 10 évig várjam, hogy mikor dönt úgy a kedves, hogy végre hajlandó eldönteni, hogy kellek-e neki egyáltalán.

(Én 18 évesen ismertem meg a párom, és elég hamar elhatároztuk, hogy ha megvan a diploma, összeköltözünk, és összeházasodunk. 2,5 év múlva volt az eljegyzés, és rá 3,5 évre az esküvő (6 év alatt véheztem el az egyetemet).

Most 1,5 éve vagyunk házasok.)