Értek gúnyos megjegyzések, miután felbontottátok az eljegyzést?

Én hallásból ismertem egy ilyen párt (párom rokonai), akik az esküvő előtt pár héttel váltak szét. Hát, hallottam a megjegyzéseket, hogy mekkora hülyék ezek, hogy pont esküvő előtt, így meg úgy, az meg már eszükbe sem jutott, hogy talán jobb előbb, mint később.

Én nem vetem meg az ilyen párokat. Nem kötelező összeházasodni, még akkor sem, ha már meg van az időpont. Mindenkinek szíve-joga, hogy mikor szakít, ha esküvő előtt borul a bili, akkor akkor borul.

Szia! Engem a 19. szülinapomon jegyzett el az akkori barátom egy év után (jaj, milyen naiv és tapasztalatlan is voltam :D), végül 3 évvel később szakítottunk. Gúnyos megjegyzések ugyan nem értek, de azért volt olyan, ami idegesített, vagy nem esett túl jól. Anyukám rendkívül értetlen volt, folyton azt kérdezgette, mégis mit követett el az a szerencsétlen fiú, hogy szakítottam vele :) Mintha valami szaftos tragédiát akart volna hallani, pedig nem volt szó ilyesmiről, csak hát elmúlt a szerelem (mindkettőnk részéről), ami önmagában nem is lett volna olyan nagy baj, de semmi közös nem volt bennünk, egymás agyára másztunk. Alig beszélgettünk, ha mégis, az inkább veszekedés volt, előre sosem jutottunk, mert nem volt partner a megoldáskeresésben, szex se nagyon volt, mert őszintén szólva a végére én már undorodtam tőle... Ez az állapot az exemnek még meg is felelt volna, nekem nem. Nem vágytam arra 22 évesen, hogy így éljem le egész hátralévő életemet.

A másik dolog, amit a barátnőm mesélt. Volt egy időszak, amikor állandóan azon "hisztizett" a kapcsolatában, hogy mikor lesz már eljegyezve. A barátja pedig egyszer azt válaszolta neki, hogy nyugodjon meg, el fogja jegyezni, ha majd elérkezettnek látja, de nem akar úgy járni, mint mi, ahol ugye a hosszú jegyességet szakítás követte. Vagyis elrettentő példa lettünk :)

Nálatok mi a helyzet? Szakítani akarsz, de félsz a környezeted reakciójától?

29/N

Én húsz évesen felbontottam egy eljegyzést... a későbbi férjem miatt. Senki nem ítélt el. Még mindig jobb, mint kvázi becsületből hozzámenni olyasvalakihez, akinél elmúlt a szerelem. Amúgy meg a te életed, ha már nem szereted az illetőt, usgyi! Még, ha meg is köveznek érte. Minden csoda három napig tart.

Amúgy mondok mást. Az exvőlegényem - akiről az előbb írtam - később összejött egy lánnyal, teljesen jó kapcsolat volt, már mindenki készült az esküvőre, egyszercsak bejelentette, hogy bocsika, de beleszeretett egy másik lányba, és bizony azt fogja elvenni. Na volt nagy paff, a család őrjöngött, az anyja el se ment az esküvőre. A mai napig együtt vannak, boldog házasságban. Szóval nem az a lényeg, hogy ki mit szól, neked kell együtt élned vele.

Hú, tényleg, a jeggyűrű... :) Azt a kapcsolatunk vége felé már nem is hordtam, valahogy nem éreztem, hogy kellene. Aztán egyszer eltűnt a helyről, ahol tartottam, azóta nem láttam :) A lényeg, hogy visszakerült az exemhez.

Hát figyelj, elképzelhetőnek tartom, hogy minket is fikáztak a hátunk mögött (vagyis engem, a szakító felet), de az én fülembe ilyesmi sosem jutott. Csak a fentebb említett két reakció maradt meg bennem. De megmondom, ha nyíltan fikáztak volna, az sem érdekelt volna. Lehet, hogy rosszulesik, de attól még nem élem le az életemet egy olyan emberrel, akitől viszolygok.