Kinek adtok igazat ebben a helyzetben?

24 évesek vagyunk, több mint két éve együtt.

Több felállásban éltünk már együtt, de szeptembertől egy külföldi országban költöztünk össze, mert a barátom svéd.

Ő most kezdte az egyetemet itt, én pedig végre minden papírmunka elintézése után munkát keresek.

Teljesen más az életritmusunk, mások a problémáink, más körökben forgunk. Ő le van nyűgözve a nyüzsgő egyetemi léttől. Minden extra órára bejár, minden ösztöndíj-programot megpályázik, és most, 2 hónap suli után már olyan tervei vannak, hogy egy félévet Kenyában akar dolgozni, és még ilyen meg olyan szakot is el akar kezdeni, és Afganisztánban is szeretne egy nemzetközi fejlesztési programban dolgozik (ilyesmit tanul)

Amikor megismerkedtünk, mondtam neki, hogy én 30 éves korom előtt szeretnék családot alapítani, nekem az a frászos korom... Mondta, ő is. Most viszont, akárhogy is számolom, ha a tervinek a felét valósítja meg, akkor is 30 évesen épphogy befejezi majd a Mastert.

Nekem -magyar embernek- ez olyan fura, mert én 18 évesen jelentkeztem az egyetemre, 21 évesen elvégeztem, utána jött a világlátás, én is dolgoztam már Amerikában és Afrikában. Most viszont már kezdenék a családalapítás miatt "normális" életet élni, pénzt keresni, félretenni. Viszont ahogy a barátomat elnézem, ő még nagyon nincs ebben a stádiumban.

Ha az elején megmondja, neki nem lesz 35 éves kora előtt családja, lehet nem is kezdek bele, de mostanra tökéletesen beleszerettem, és el sem tudom képzelni az életemet nélküle.

Viszont emészt a tudat a másik oldalról, hogy ő épp most kezdi az egyetemet, és nem fog egyhamar végezni, és egisztencia-teremtéssel foglalkozni. :(

Szerintetek ilyenkor mit lehet tenni?

Tudom fiatal vagyok még, nem kellene ezen stresszelnem, de annyi 30as nőt láttam 10 éves kapcsolattal a hátuk mögött, gyerek nélkül, kétségbeesetten keresve a férfit, aki vállalna egy gyereket.. Én ezt nagyon szeretném elkerülni :(