Össze is költözhetünk és feleségül is mehetek hozzá? (bővebben lent)

80ezer két emberre? :o Ha krumplit esztek csak, és nem fűtötök télen, akkor talán... :x Nekünk a téli fűtés 25 ezer volt egy panel lakás egyik szobájára, és akkor még a villany, víz, közös költség, telefon szóba sem jött. Napi 1500 forint alatt meg képtelenség egy normális napi étkezést megoldani két fiatal, jó étvágyú emberre úgy, hogy az változatos és egészséges is legyen. És ezt napi főzéssel, semmi luxus, pizzarendelés stb...

Nagyon sok kiadással jár egy háztartás, 500 ezer forintból 3-4 hónapnál tovább nem bírnátok, és ahogy valaki korábban írta, beüthet egy csőtörés, fogtömés, elromlott tűzhely, karambol, elveszített telefon, és amit még el tudsz képzelni. Mert sajnos évi 1-2 alkalommal ezek közül valami biztosan jön. :(

Óvatosan a felnőtt életbe való ugrással, mert az időt, amit a fiatal éveidből a nyomorgásra és kuporgatásra "használsz", nem tér vissza. Ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy önálló egzisztencia nélkül akár már 20 évesen egy olyan csapdába kerülj, hogy nincs helyed a világban, mert a szüleiddel összevesztél, a pasiddal meg nem jött össze. :( Kényszerpályára kerülni menekülőút nélkül a legrosszabb.

És valóban: ha ez a pasi az igazi, 3-4 év múlva is elvesz! ;)

Én 18 éves voltam amikor megismerkedtem a párommal, otthon laktam tanultam. Mivel a kapcsolatunk komolyra fordult nagyon szerettük egymást egy év múlva hozzánk költözött, és amikor befejeztem a sulit összeházasodtunk.

Apukám soha nem egyezett volna bele abba, hogy elköltözzek addig amíg nincs szakmám, és én elfogadtam hiszen igaza van. A szerelem megvár :) 21 évesen mentem hozzá, miután szereztem munkát, pedig ő is erősködött hogy neki van munkája lesz miből megélni stb..

Most 24 éves vagyok és mindent közösen szereztünk meg amink van! Nagyon jó érzés ha szétnézek a lakásba tudom mindent együtt güriztünk össze. Mostmár csak a baba hiányzik a boldogságunkhoz, de remélem hamarosan sikerül :)

A lényeg ne kapkodj el semmit!!!

Értsd már meg hogy egy 17 éves gimis csajhoz megfelelő vagy, de házassághoz meg külön költözéshez éretlen. Csinálhatsz 5 nyelvvizsgát meg 3 előrehozott érettségit akkor is. Ahhoz hogy ezekhez érett legyél nem a tanulmányaidtól függ. Nagyon sokan vannak akik ugyan ezt megcsinálják és tudom hogy még többen akik nem. Nem ez a lényeg, hanem az hogy mindennek meg van az ideje és ha te ezt sietteted annak nem lesz jó vége. A 3 év nem sok , mert 14 évesen jöttél vele össze az még szinte gyerekkor. Ha mostantól kezdve megélitek a 3 évet akkor jöhet a költözés. Hidd el én ezt nem rosszból írom. Minden kapcsolatnak megvannak a szakaszai, a tied még a kezdetiben van. 14 évesen nem tehetted testileg, lelkileg sem azt amit most tudsz.

Miért nem éred be azzal hogy minden nap együtt alszotok, csavarogtok, jól elvagytok, tanulsz, kicsit segítesz otthon? Miért akarsz olyan terheket a válladra venni amit megtehetsz 2-3 év múlva is és akkor örömmel egyenrangú félként teszed? Nem ismerlek és épp ezért jó a tanácsom mert nem bántani akarlak.

Most dolgozom napi 8 órában, van hogy 12 ben. Mellette levelezőn csinálom másoddiplomám. Nem könnyű így sem. Mindig van más ami fontosabb mint a tanulás( Pedig én is kitűnő voltam gimiben) most értem hogy miért könnyebb még szülőknél otthon tanulni, nem kellett mindig főznöm, takarítani. Na mindegy én már kibírom ezt az egy évet. De előtted nem egy év van.Te még most mész egyetemre. Miért akarod hogy a 23 éves párod aki mégcsak nem rég lett kereső minden pénzét a háztartásra áldozza? Nem jobb lenne ha ő is gyűjthetne, mehetnétek nyaralni belőle, vehetne kocsit vagy motort.Belefog fáradni a pasid az elkövetkező 4-5 évbe.

Ha mindenképp mész akkor meg ne haraggal hogy vissza tudj menni a szüleidhez ha baj van.

14:20!!!

Most minek bunkózol?

Szerinted aki nem tanul tovább és egy gyárban vagy eladóként végzi,az nem lehet boldog???

Nem beszűkült a látásod??

Az én tapasztalatom az,hogy egy kétkezi munkás ember,boldogabb és kiegyensúlyozottabb is mint egy diplomás maj.m!

Elnézést a kifejezésért,de nagyon felidegesít amikor így lealacsonyítunk egy gyári dolgozót!

Neked sem való házasság,úgy látom!

Szia!

17 évesen jöttem össze a férjemmel, akkor még elég messze tanultunk egymástól, csak hétvégente találkoztunk. Aztán 18 évesen feljöttem ide, ahol ő tanult, elvégeztem egy okj-s tanfolyamot, majd egyetemre mentem. 20 évesen (mikor én elkezdtem az egyetemet)költöztünk össze, 38 nm-re, saját lakásba ugyan, de szülőktől kapottba, +saját keresetünk csak az ösztöndíj volt, a többit a szülők egészítették ki.23 voltam mikor megkért, 24 mikor hozzámentem, most 25 vagyok, ő dolgozik, én itthon vagyko a 3,5 hós kislányunkkal és tanulok a záróvizsgákra(tegyem hozzá jogi egyetemen, szóval baromi nehéz), ő tart el minket, nekem nincs keresetem, csak a gyes meg csp, ami miattam jön, hát még pelenkára sem elég...Nem csinálnám ma sem másként, de többször kérdezem meg magamtól naponta, hogy nem lett volna-e jobb, ha nem kezdem el az egyetemet(én rengeteget szenvedtem az elmúlt 5 évben minden vizsgáért küzdöttem,és még előttem áll a 4 legnehezebb), és megyek el dolgozni. A férjem sosem vágja a fejemhez, hogy csak ő keres, ő tart el minket, de bizony nekem többször eszembe jut, hogy senki vagyok, nem tudok semmit letenni az asztalra. Nem mondom, hogy boldogtalanok vagyunk, de a lelkiismeretemmel nehéz elszámolni így:(

Amúgy meg 80-100 ezer forint semmire sem elég egy hónapban. Mi elköltöztünk, most 71nm-en lakunk, ennek a fenntartása 60000ft, és akkor még nem ettünk, nem vettünk ruhát, nem tankoltuk meg az autót. Elmentünk szombaton boltba, 27000 ft-ot fizettünk, és semmi luxuscikk nem volt, májkrémet, meg párizsit vettünkk, meg ami kell a háztartásba, plusz a gyerkőcnek néhány ruhát, mert hetente kinövi őket..két hét múlva lesz a keresztelője, az nagyjából 120.000 mert meg kell ebédeltetni a rokonságot, én nem tudok 30 főre főzni, és igazából leültetni sem tudnánk őket sehova...szóval valami extra kiadás minden hónapban van!Jól meg kell gondolni! És igaza van annak a válaszolónak, aki azt írta, otthon sokkal könnyebb a szülőknél tanulni, se főzni nem kell, se takarítani(az én szüleim megértették ,hogy vizsgaidőszakban magamra zárom az ajtót és csak enni megyek le, na ezt most önálló háztartásban baba mellett nem tehetem meg, pedig nem lenne rossz, mert így nem tudom sikerülnek-e a vizsgák.) bocsi nem akartam itt kifakadni, szép életem van! Imádom a férjem, a gyerekem, de nehéz felnőttnek lenni, ne kapkodj!