Létezik olyan, hogy egy férfi várja az esküvőt és a házasságot?

A barátom mióta megkérte a kezem teljesen be van zsongva. Szerelmesebb mint a kapcsolatunk elején. Mást sem hallok, minthogy ő engem akar örökre, és én vagyok a mindene. Korábban is esett szó az esküvőről, de most teljesen oda meg vissza van, hogy ő mennyire örül, hogy ilyen felesége lehet majd mint én. Én is nagyon boldog vagyok, hogy nemsokára összekötjük az életünket, de azért én még tudok a valós világban élni, ami néha nem mondható el a barátomról. Vigyorog egész nap, van, hogy csak ül mellettem, és üveges tekintettel néz rám. Azt mondja, hogy nem is tudja szavakba önteni, hogy ő milyen boldog, hogy nemsokára hivatalosan is egy pár lehetünk. Próbáltam vele beszélni, hogy ha nem szeretne esküvőt, akkor miattam várhatunk (bár én nem szeretnék várni, mert én is szeretném, ha végre elkezdhetnénk a közös életet mint férj és feleség). Mondtam neki, hogy nem kell megjátszania magát, de ő azt mondja, hogy ezt komolyan gondolja, és nem játsza meg magát. Egyszerűen rájött, amíg készült az eljegyzésre, hogy mennyire fontos vagyok neki, és hogy mennyivel többet érdemlek, mint amit korábban kaptam tőle (pedig nagyon is figyelmes volt mindig is, ajándékokat is kaptam, törődött velem mindig, egy rossz szavam soha nem lehetett rá). Volt valakinek olyan vőlegénye, aki hasonlóan érzett? Én azt hittem, hogy majd úgy kell kikönyörögnöm, hogy házasodjunk össze, hiszen a férfiak ettől úgy félnek mint a tűztől. Erre azt látom, hogy ő ha tehetné, akkor a hétvégén bemenne a legközelebbi templomba, és felhúzná a gyűrűt a kezemre.