Mit tennétek, ha a barátotok családja másabb lenne, mint a tiétek? (negatív értelemben)

Gondolj előre, hosszú távra. Azt írod "nekem nincs testvérem és a szüleim sem fiatalok már." azaz sajnos előfordulhat, hogy egy, vagy mindkét szülődet magatokhoz kell venni gondoskodás miatt. A pénzügyi dolgokat félretéve, ha úgy érzed párod tudna ezzel együtt élni akkor rendben. Viszont a fordítottja is előfordulhat, bár úgy értelmezem ott van testvér.

Az, hogy most nincs akkora összetartás vagy hogy a testvérek miatt úgy érzed megoszlik a szeretet/figyelem előfordulhat. Más család más szokások. Én is azt javaslom, mint fent: amint lehet költözzetek össze, ismerjétek meg egymás véleményét, mert egy házasság hosszú időre szól. A szülőlátogatáskor egyezzetek meg abban pl. egyik hét/hónap 1x hétvégén az egyik aztán a másik szülőt látogatjátok meg. Telefon van meg egyénileg is mehet ha valami célja van. Nálunk működött ez.

Nagyon átérzem a helyzeted. Én már most teljesen egyedül vagyok se testvérem, se szüleim és még csak fősulira járok. Összeköltöztem a barátom családjával és kiderült amit már sejtettem, hogy teljesen eltérnek attól a család képtől amit én jónak vagy elfogadhatónak tartok. A barátommal már 5 éve együtt vagyok, nagyon jól megértjük egymást de a családja nagyon sok aggodalomra ad okot. Már most heti szinten megy a sírás meg a szomorkodás részemről, hogy mi lesz velünk mert mi nagyon jól meglennénk de ilyen családi háttérrel lehet ez csak szenvedés lesz. Viszont se jogom, se szándékomban nem áll elszigetelni később a szüleitől, testvéreitől és többi tágabb rokonától de én már most tudom, hogy ez nem fog menni még rövid távon se sokáig nem hogy hosszú távon. De ki vagyok én ahhoz hogy választásra kényszerítsem köztem meg a vére között? De nekem nem fog menni az "együtt", ráadásul náluk bevett szokás, hogy folyton egymásnál vannak a rokonok, hetente többször is váratlanul beugranak egymáshoz. És ami tovább nehezíti a helyzetet, hogy a barátom szülei már most (önhibájukból) olyan helyzetbe sodorják magukat amiből egyértelmű, hogy akár 5 év múlva már nekünk kéne róluk vagy egyikükről gondoskodni hiába a többi testvér. De akkor velünk mi lesz? Mondjunk le a magánéletről és a közös gyerekekről mert az ő rokonai miatt erre már se időnk, se anyagiak nem lesznek és várhatóan energiánk se. Nagy érdeklődéssel várom a válaszokat hátha én is okosabb lesz a tanácsokból. Én neked tanácsot nem adok mert hónapok óta én is tanácstalan vagyok a kérdésben.

22L

Manapság még Pesten is 30ezer Ft+rezsiből lehet egy saját albérlet, de ha nincs ennyi pénzetek még egy önálló élethez, ez lehet cél. Ha minden hónapban csak egy keveset tudsz félretenni egy idő után ki lehet számolni mennyi időre külön tudtok menni ahol esetleg egy jobb állás is lehet.

Az önálló élet egyik "mellékhatása" az, hogy a fenti problémák egy jelentős részét finoman oldja: az ellenséges család is megtanulja, hogy ti már másképp is együtt vagytok. Lehet meglátogatni őket később is bármikor, de legjobb megállapodni előre, hogy ekkor ide akkor meg amoda megyünk. Így azt is megtudod, hogy ti ketten ki tudtuk-e alakítani olyan családi képet amit szeretnél.

Ha jobban vagytok eleresztve szülők révén anyagilag, de még tanultok, lehet hivatkozni az iskola, a külön környezet hatékonyságára is. Persze nyilván nem 16 évesen, de hallottam már ilyet is...