Miért "több" egy 1 éves kapcsolat eljegyzéssel, mint egy 4 éves kapcsolat eljegyzés nélkül?

Ez nagy divat manapság, hogy tizen-húsz évesen, iskolapadban, távkapcsolatban, vagy friss kapcsolatban gyűrűt húznak. Házasság ugyan még tervben sincs, gyakran az alapvető feltételek sincsenek meg hozzá, de azt mondják, hogy ez az elköteleződés jele.

Bizonyára öreg vagyok és maradi, de szerintem meg ez a totális éretlenség jele. Akinek van róla fogalma, mivel jár egy házasság, és egy tényleg életre szóló kapcsolat, az nem húz gyűrűt olyan helyzetben, amikor még a kapcsolata jövője (nem csak az érzelmi, hanem a gyakorlati részére is gondolok) teljesen bizonytalan. Az ugyanis nem elég, hogy most éppen jaj de szerelmesek vagyunk. Persze efféle véleményért mindig nekem rontanak a huszonévesek, hogy az ő aktuális kapcsolatuk is ilyen, és milyen jól működik, meg különben is láttak már olyat, aki hallott róla, hogy volt, akinek bejött. Nyilván tényleg van, akinek bejön, tisztelet a szabályerősítő kivételeknek. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen ripsz-ropsz eljegyzések többségéből soha nem lesz házasság, vagy pedig nagyon csúnya válás lesz néhány évvel később.

Szerintem többet ér egy 4 éves kapcsolat, akár eljegyzéssel, akár anélkül, mint az 1 év távkapcsolat után kötött eljegyzés. Négy év után már elmondhatja az ember, hogy valamennyire azért megismerte a párját, és van fogalma arról, hogy egy kapcsolat mit jelent. A hamarjában kötött eljegyzés nálam pont ennek a fordítottját jelenti. Persze lehet, hogy a pont a testvéred a kivétel, nem tudhatom, de általánosságban ezt gondolom.

N32

Párodnak igaza van, nem kéne ezen rágódnod. De ettől még adott esetben fáj, hogy benneteket nem tekintenek "teljes értékű" párnak.

Egy évfolyamtársam elsőben (egyetem) jött össze a párjával, végigcsinálták együtt a sokévi tanulást, diploma után fél évvel házasodtak (6 évi együttlét után) azóta már van egy gyönyörű kisbabájuk is, és nagyon boldogok. Nekem ők az igazi "álompár".

Szívből kívánom, hogy Ti is ilyen boldogok legyetek majd!

jaaaj, ugyanmár! én vastagon xarom le, h vannak olyan ismerőseim, akik 1 év után házasodnak, vagy eljegyzik egymást.

mi 3 éve együtt vagyunk a párommal, kb azóta együtt is élünk, hogy ki mit gondol? az ő dolguk. az én dolgom meg az, h jól érezzük magunkat, szeressük egymást, és ne mások mondják meg, h mit csináljunk :)

egyébként én házasodni sem szeretnék, az esküvő gondolatától az idegbaj elkap. :)

Ne érezd magad vagy a kapcsolatotokat kevesebbnek! Én bár egy év után házasodtam és fél év után már eljegyzés volt sose nézném le a te kapcsolatodat. Nekünk megvolt az anyagi és egyéb háttér. A férjem már nem volt egyetemista én is az utolsó évemet jártam, teljesen más mint nálatok. Ha előbb ismerem meg a férjem akkor mi is évekig "csak" jártunk volna, de pont így szeretnénk egymást és várnánk a megfelelő időt. Az embereknek "remek" szokása összehasonlítani azt amihez semmi közük. Biztos úgy gondolják, hogy ti csak járogattok mint a gyerekek. Az idősebb korosztályba még bele van verve az, hogy ha nem vagytok házasok/jegyesek akkor csak próbálkoztok egymással. Anyám folyton azzal jön, ha egy régebbi kapcsolatot lát hogy ha egy éven belül nincs eljegyzés arra egy évre rá nincs házasság akkor az egy halott kapcsolat. Én csak forgatom a szememet, mert ez nem matematika, ez sok mindentől függ és mindenkinél más. Bár én az "elvárásoknak" megfelelő időtartamon belül házasodtam nem jelenti, hogy ti kevesebbek vagytok. Mint mondtam én elve idősebb is vagyok ezáltal a párom is idősebb, van munkája, nekem van lakásom, van kocsink, érted. Nem a szerelmünk nagyobb a tiéteknél, csak mások a körülményeink. Csupán ennyi a különbség. Ne hagyd, hogy bántson a viselkedésük. Most hadd legyen a fény a testvéredé, mert juj-juj-juj eljegyezte, minden csoda három napig tart. Eljön majd a ti időtök is, amikor körbeugrálnak. Ti tudjátok, hogy szeretitek egymást és nem kerestek mást csak ez legyen a fontos.

25/N

Persze sokkal felelősségteljesebb pár lennétek, ha diákhitelből rendeznétek esküvőt, mi...? ;)

Mindennek eljön a maga ideje nálatok is. :)

Nem a saját véleményemet írom le, hanem az általános/idősebb korosztály hozzáállását írom le.

Szóval régen az eljegyzés egy nagy lépés volt, annak a jele, hogy a pár a lehető legkomolyabban gondolja a kapcsolatukat. Onnan pedig -különleges helyzeteket, háborúkat leszámítva- egyenes út vezetett az oltárhoz. Vagyis az eljegyzés a házasság előszobája volt minden esetben, vagyis SZÁNDÉK-ot jelent.

Amíg nem jegyez el valakit a párja, addig a külvilág nem lehet biztos a kapcsolat komolyságában.

Lehet az egészet múlt időbe kellett volna tennem, mert ez egy sokszázados hagyomány, anyáink, nagyanyáink korában így volt. És ők azt hiszik, még mindig így van...