Higgyek neki? Kicsit hosszú, de érdekes sztory.

Lassan 5 éve vagyunk együtt a párommal. Kezdetben minden nagyon jó volt, voltunk nyaralni 2x is, amit mind ő fizette mert én még középsulis voltam és nem volt semmi pénzem. Eleinte jártunk moziba, étterembe, együtt mentünk vásárolni, kirándulni, voltunk barátokkal is szülinapi party-n meg biliárdozni, állatkertbe, többször voltunk 2-3 napos hétvégén mikor melyik városban. Az első év után el akart jegyezni, de mivel én akkor még csak 18 éves voltam korainak tartottam, ezért azt mondtam neki hogy majd később, talán pár év múlva, fiatal vagyok még. Annyit kell tudni a páromról, hogy volt előttem 2 komolyabb kapcsolata, egyik 3 év másik csak fél év, és mind a 2 lánynak vett gyűrűt, de az Ő állítása szerint azért, mert a lányok erőltették a dolgot. Szerintem azért akart eljegyezni akkor 18 éves koromban, mert meg akart fogni magának. Nagyon féltékeny is volt abban az első 2 évben. Aztán azóta eltelt lassan még 3, én már pedzegettem 1 évvel ezelőtt is a témát, hogy örülnék egy gyűrűnek, és jó lenne az is ha kifejezné ezzel, hogy velem képzeli el az életét és komolyan gondolja velem. Az volt rá a válasza, hogy majd akkor veszünk közösen gyűrűket, ha lesz melóm és félre tudok tenni rá. Meg hogy előtte 1 évet együtt akar velem élni, hogy milyen lesz. Én mind a 2 dolgot h*lyeségnek tartom, mert 1. lenne pénzem hogy vegyek gyűrűt, van annyi félretéve. 2. miért muszály karikát venni? azt lehet később is lagzira, az is elég lenne ha csak én kapnék eljegyzésit.

Szóval az utóbbi években már nem olyan mint eleinte. Már nem járunk sehova, folyton csak a munkályának él, dolgozik állandóan, szinte alig vagyunk együtt csak este, de akkor is vagy gépezik vagy alszik vagy tv-zik és akkor csendbe kell lenni. Már nem is féltékeny, nem tart attól hogy esetleg elveszíthet. (én nap mint nap beutazok a tőlünk 30km-re lévő nagyvárosban hol fősulira hol dolgozni, neki meg a munkája otthon van, ami egy kisebb falu, ezer fős)

Van egy kis gong még. A családunk nem éppen olyan, hogy támogatnák az eljegyzésünket. Ugyanis a szülei nem kedvelnek( de párom régebbi barátnőit meg egyenesen utálták) Az én szüleim meg furcsák... De szerintem nem a családon múlna az hogy el akarj-e jegyezni vagy sem...

Közben pedig már párom ott tart, hogy vett egy elég nagy felújításra szoruló házat és ott is folyton tevékenykedik. Sokkal jobban érezném magam és sokkal jobban kivenném a részem a munkából ha tudnám hogy már a menyasszonya vagyok. De igy kicsit úgy érzem hogy furcsa a dolog. Minek dolgozzak egész hétvégén egy házon, ami az övé, és még csak a menyasszonya sem vagyok?

Közben meg az összes fősulis bulit kihagyom, soha nem megyek sehova a barátnőkkel pedig folyton hívnak. Ha megemlítem páromnak hogy elmennék esetleg, akkor azt mondja jó oké menjek, de akkor ő szakít velem. Miért nem enged el bulizni?? (kb évente 3-4 alkalommal lenne kedvem, de akkor sem megyek)

Szerintetek el akar jegyezni vagy egyáltalán feleségül venni a barátom?? Miért nem teszi még meg? Nem akarom erőltetni, azt akarom hogy az ő döntése legyen, de én már nagyon szeretném. És igazából attól is félek hogy kiteszem szívem lelkem érte, ő meg majd faképnél hagy akár még az éven??

Beszéltem már vele erről az egészről, de ő azt mondja hogy majd 2év múlva akar eljegyezni és rá 1 év múlva lagzi. HIggyek neki???