Kis és nyugis esküvő, vagy nagy, "megfelelő"?

hallgass a szivedre:-)

Mi 2 tanust akartunk,de aztán 10 fős lett belőle.

Igy volt NEKÜNK a jó,más véleménye ne érdekeljen..

Ismerős az az elvárás-os dolog,de az a fontos,h olyan legyen,amilyet TI ketten szeretnétek átélni:-)))

murphy törvény: a házasság sikere fordítottan arányos az esküvőbe ölt energia és pénz mennyiségével.

Egyébként, kis esküvő meghittebb is.

11:40-es véleményéhez csatlakoznék.

Ugyanez volt nálunk is. Szülők ajánlották, hogy beszállnak, nekünk is lett volna keret az esküvőre, de egyszerűen nem vagyok az a típus, aki nagy csinnadrattát szeretett volna.

A két tanúról mi is le lettünk beszélve, de én a szűk családnál meghúztam a határt. Saját szüleim és a párom szülei is morogtak, de apámat és anyósomat (ők voltak a fő hangadók, anyám és az apósom nem szólt bele) azzal tudtam leállítani, hogy NEKÜNK lesz a nagy napunk és NEKÜNK így lenne szép és jó.

Ha kényszerítenek, akkor az Ő napjuk lesz. A tukmált pénzre azt mondtuk, hogy inkább elutazunk belőle nászútra és akkor két gyönyörű hétre emlékszünk, nem egy darab, stresszes napra. Nem is engedtem a szűk családi körből, se a nadrágkosztümből (anyós nem értette, miért nem fehér habos-babos, de nagyon nem éreztem volna jól bennem, teljesen idegen tőlem az ilyen ruhák viselete), se a névfelvételből. Ezt apám forszírozta, de a nagyon ritka családnevemet nem szerettem volna megváltoztatni, iratokat se szerettem volna cserélni, férjemnek se volt fontos.

Végül így is lett, utána volt egy családi ebéd (vacsora?), nagyon jól éreztük magunkat és nem voltunk dögfáradtak estére se, így egy hagyományt azért megtarthattunk :)

De mondom, nálam az az érv vált be, hogy hadd legyen úgy, ahogy én szeretném (apám felé), mert az én napom. Végül ő rábólintott, megértette és az anyósommal is beszélt, őt is meggyőzte.

* nem éreztem volna magam jól benne

Bocsánat, gyorsan gépeltem :)

Legyen úgy, ahogy ti szeretnétek! Ez közhely, de tényleg így kell csinálni. Mindenki megbarátkozik majd a dologgal. A szülők is meg fognak, meg a rokonok is.

Nálunk pont fordítva volt. Mi a férjemmel együtt nagy "bulit" szerettünk volna! Apukám viszont utálja a felhajtást. Már azt is felajánlotta,hogy megveszi ajándékba a menyasszonyi ruhámat (700 ezer lett volna), csak ne legyen nagy lagzi.:) Akkor gondolhatod, mennyire nem akarta. De minket nem lehetett eltántorítani. Akkor azzal jött,hogy ő éjfél előtt haza fog menni, mert öreg, meg fáradt, meg táncolni sem tud, meg nem is akar, és egyébként is....Na ebből az lett,hogy aput reggel 6 körül úgy kellett anyunak a tánctérről lerángatni,hogy menjenek már haza!:) Több, mint egy éve volt, de azóta is emlegeti,hogy milyen jó lagzi volt. És tényleg az volt.

Szóval ne tántorítson el benneteket senki! Legyen, ahogy akarjátok! Mi szóljon rólatok, ha nem az esküvőtök!

Sok boldogságot!