Hogyan lehet megkomolyodni? 1 férfi mellett egész életben?

Ez egy rossz hozzáállás.

Normális, hogy egészséges nőként más férfiak is tetszenek, kívánatosnak tartod őket.

De lejöttünk a fáról, hogy az ösztönök vezéreljenek.

Hallgass az eszedre, tudod, mit vesztesz, ha megcsalod. Egyszerűen nemet kell mondani, és kész. Nem kell semmilyen ismerkedésbe belemenni.

Ha tudod, hogy amúgy is nehezen állsz ellent, hamar elcsábulsz, akkor pláne nem. Időben állítsd le magad, mert más nem teszi meg.

Nem olyan nagy dolog, nem kell hozzá olyan hűdenagy önuralom se.

Vedd rá időnként a párod, hogy udvaroljon, néha kéresd magad, hogy küzdjön érted, és randizzatok időnként úgy, mint az elején.

Visszajelzéseket, hogy jó nő vagy, fogsz így is kapni bőven, meg nyugodtan lehet szépen mosolyogni a zöldségesre, hogy a szebb árut adja. :D

De bizony be kell érni ennyivel.

Van olyan, aki sohasem képes megmaradni egy ember mellett, mert hajtja a vadászösztön. Ez inkább a férfiakra jellemző, de azért a nők között is előfordul szép számmal. Sajnos én is ilyen vagyok, és pokol így az élet. Hiába vagyok szerelmes valakibe, hiába tökéletes mellette az életem, egy idő után valami bekattan, és muszáj meghódítanom valakit. Nem a szex kedvéért, hanem az izgalomért, azért a kezdeti bizsergésért, amit egy kapcsolat elején lehet érezni. Amikor még nem ismerjük egymást, lassan kialakulnak a dolgok, első csók, első kézfogás, a vibrálás. Ezek utánozhatatlan érzések, amik egy hosszú párkapcsolattal óhatatlanul is elmúlnak.

Végül azt veszi észre az ember, hogy a lángoló szerelem már inkább csak erős barátság.

Tehát ha van is módszer, amivel ezt ki lehet küszöbölni, én még nem találtam meg. Nem is akarom.

10:15-el nagyon egyezik a véleményem, bár az előtte válaszoló nagyon szépen leírta helyesnek tartott viselkedést. 30 éve vagyunk házasok, férjem volt az első férfi az életemben. Ilyen persze manapság nem nagyon fordulhat elő, tehát nem mondhatjuk, hogy a mostani fiatal pároknál azért fordul elő a sok szakítás, válás, mert nem élték ki magukat. Még azt sem mondom, hogy részemről a házasságunk lángoló nagy szerelemmel köttetett meg. Szigorúan fogtak otthon, nem mehettem szórakozni, nem kaptam zsebpénzt sem, míg dolgozni nem kezdtem 19 éves koromig. Talán emiatt is menekültem mielőbb egy házasságba. Ezután jó volt érezni, hogy végre a magam ura lehetek, van saját háztartásom, a férjemmel is viszonylag jól megvoltunk - leszámítva anyósomék miatt kialakult konfliktusokat, ami egy rövid ideig tartó különválást is okozott. Férjem egyke gyerek volt, ez talán elárul valamit. Ezután hamarosan megszületett első gyerekünk is, ami nem volt még túl szerencsés ilyen hamar, mert ez megint csak nagy kötöttséget jelentett számomra, ettől fogva emiatt nem lehetett eljárni sehova kicsit szórakozni, mert egyik szülő sem volt igazán partner abban, hogy vigyázzon az unokára. A kölcsönös tolerancia segítségével azonban máig együtt vagyunk, mint írtam, lángoló szerelem talán soha nem is volt részemről, s azt hiszem férjem sem az a romantikus, túláradó érzelmekkel teli fajta. Szexuális túlfűtöttség sem jellemző egyikünkre sem, így az ágyban is egész jól kialakult a harmónia.

Bennem azonban mindig megmaradt a vágy arra a nagy, mindent elsöprő szerelemre, ami úgy érzem, kimaradt az életemből. Ha lett volna alkalmam ennek a megtapasztalására, azt hiszem nem tudtam volna ellenállni.

A tetszeni, hódítani vágyás pedig mindenkiben megmarad azt hiszem, a párkapcsolata mellett is, ha egyébként ragaszkodik is a társához. Egy nőnek különösen fontos, hogy a párja a későbbiekben sem szürküljön el udvarlás terén, mert akkor pláne szívesen fogja ezt mástól fogadni, esetleg a karjaiban kikötni. Ezért ne csak Te igyekezz a párodra összpontosítani, neki is tenni kell azért, hogy sokáig meg tudjon tartani.

Erre találták ki a swinger klubokat! Együtt keveredhettek különféle kalandokba! Szerintem a legtöbb pasi csípné az ilyet.

Másrészről én, mint pasi nem szeretnék családos emberré válni ilyen körülmények közt... mármint ha a kedvesem így érez... és elfolytja! Biztos, hogy örök lesz a hűséged?