Mit gondoltok egy ilyen eljegyzésről?

Párkapcsolatban élek negyedik éve, az évfordulónkon megkérte a párom a kezemet. Vágytam rá, vártam már ezt, számítottam rá, szóval nem volt nagy meglepetés. A megkérés úgy történt, hogy itthon voltunk, én elég fáradtan hazaestem a munkából. Azt terveztük, hogy itthon vacsizunk, rendelünk kaját, összebújunk, tehát alapvetően semmi extrát nem terveztünk, ajándékot sem. Mielőtt még kifújhattam volna magamat itthon, elkezdett inzultálni minden ok nélkül azzal, hogy azt mondta, hogy szakít velem, elege van a kapcsolatból és költözzek haza a családomhoz. Ez a szemétkedés, kínzás vagy 20 percig tartott. Először azt hittem csak viccel, nevettem, de annyira és olyan komolyan hajtogatta ezt, hogy a sírás kerülgetett. Csak azért nem sírtam el magamat, mert nem akartam előtte, hogy lássa. Aztán kitalálta, hogy van másik lehetőség is, hogy hozzámegyek, majd letérdelt. Én értem, szeretem, jól művelem a humort, a morbid, fekete humort is, és nem vagyok egy kifejezetten vattacukor romantikus alkat, de én nem ilyen lánykérésre vágytam. Sokat túrázunk, gondoltam, hogy például majd megkér egy hegytetőn. Idén Spanyolországban nyaraltunk, ahol kimentünk a tengerpartra napfelkeltét nézni, ott is lett volna kiváló lehetősége megkérni, de ő ezt választotta. Annyira felzaklatott a dolog, hogy az (ideiglenes) műanyag gyűrűt leparkoltattam az éjjeli szekrény tetejére és sírok csendben egész éjjel. Mit gondoltok, én vagyok a túlérzékeny? 32N