Mit tennétek, ha megtörténne a lánykérés és a párotok nem-et mondana? Vele maradnátok és megpróbálni később újra vagy szakítanátok vagy stb? Még nem kértem meg, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Utolsónál a pont, mert szerintem mikor már egy kapcsolat komolyra fordul, addigra a párok csak beszélgettek egy keveset, és kiderült, hogy melyikük hogy áll a házassághoz.

Én lány vagyok, de ha megkérné az aktuális párom a kezem, nemet mondanék, és én szakítanék. Mert ha tudja, hogy nem akarok házasodni, de ő ennek ellenére mégis megkér, az olyan, mintha semmibe venné a véleményemet, és nem számítana neki, mit gondolok.

23/L

Én meg azt hiszem, olyas valaki vagy, aki magától az elutasítástól fél. Lehet, hogy félsz minden olyan helyzettől, amiben téged, vagy a szándékodat, izlésedet, bármidet "nem " -mel fogadják, azaz elutasítják. Gondold át, hogy így van-e. Kutasd ki magadban, a magad tudatában és tudatalattijában. Ha így van, kutasd ki azt is, hogy miért. Lehet, hogy sokszor mondtak már nem - et rád? Vagy valaki olyan példát mutatott, vagy bármiképpen azt tanította neked, hogy az elutasítás, valami szégyenletes dolog? Hogy akinek a nem-et mondják, annak el kell kotródnia? Azért fogalmazok ilyen élesen, hogy jobban ráismerj.

És végül felvilágosítlak: nem-et kapni nem szégyen. A bátraké a próba, és az erőseké a kiállás. Amúgy meg nem olyan nagy cucc az egész. Csomagold be valahogy a kérdést. Pl: vásárolj jegygyűrűt, tedd csodás dobozba. Vásárolj még valami csecsebecsét, azt is csomagold be. Először add oda a gyűrűs csomagot, mondd meg, hogy nem kötelező elfogadni, de nagyon boldoggá tenne, ha mégis. Kibontja, vagy elfogadja, vagy nem. Ha nem, akkor visszaveszed azzal, hogy nagy kár, és azt mondod: Akkor legalább ezt fogadd el. Valami kis bármi az, azt elfogadja, így mégis az lesz az érzésed, hogy elfogadott tőled valamit. Aztán boldog névnapot, vagy bármit kívánsz, és elmész. Ennyi az egész. Keresel új kezet a jeggyűrűhöz. Persze más mókát is kitalálhatsz.