Hogy tervezi mégis, hogy megkéri a kezem, ha már megvan a gyűrű?

Én a 20. születésnapomon kaptam gyűrűt, akkor egy éve voltunk együtt. Amikor odaadta nem térdelt le meg semmi, de megkérdezte, hogy a jövőben majd lennék-e a felesége. Igent mondtam, majd felvettem a gyűrűt (nekem sem ő húzta fel).

Ettől függetlenül viszont gyakran húzza vele az agyam, hogy még nem is kérte meg a kezem, azt máshogy tervezi és hasonlók.

Ez egyébként lassan 2 éve volt és azóta se tudom, hogy akkor megkérte-e a kezem vagy ez még nem számított annak.

Szerintem beszélj vele. Kérdezd meg most mi van, vagy legalább utalj rá. Én is szoktam kérdezni, hogy most akkor a menyasszonya vagyok-e, de ő direkt nem ad egyértelmű választ. Hátha te sikeresebb leszel. 😃

3-4:

Azért mert ezt olvasod egy kvázi mesében, még nem jelenti azt, hogy itt is ez a helyzet. Ne beszéld be a kérdezőnek a hülyeséget. 😃

Hát ez elég szomorú, kérdező!

Tudom hogy durva lesz amit írok, de ez így egy külső szemlélő számára olyan mintha le akarta volna foglalózni magának a fix p*ncit, nehogy egy másik pasi elhappolja előle, aztán ennyi.

Legalább annyi becsület és férfiasság lenne benne, hogy ha máshol nem is de otthon négyszemközt rendesen megkéri a kezed, és ő húzza fel az ujjadra a gyűrűt. Nem kell ehhez nézőközönség, meg nem kell a Bahamákra menni, de legalább a legalapvetőbb dolgot megtehette volna. Mert ezzel fejezné ki irántad, hogy ő tényleg szavakkal kimondva is megkéri a kezed, mert szeret.

Ehelyett ő kvázi kicsapta a pénzt a ékszerboltban az asztalra, és lefoglalózta a nőjét. Tudom hogy durva a megfogalmazás, de valljuk be őszintén, hogy ez így jött le abból amit írtál. Nem véletlenül tetted fel ezt a kérdést te sem.

Nem mondom hogy a párod tehet erről, mert hogy ő hogy szocializálódott arról inkább a szülei tehetnek. Lehet hogy náluk otthon nem volt divat az érzelem kimutatás, lehet hogy az apja is kb ennyi érzelmet mutatott mindig az anyja iránt. De az is lehet, hogy elváltak a szülők és nem volt sosem egy férfi minta az életében. Mivel nem tudom a részleteket, ezért NEM ítélkezem felette.

De én a helyedben leülnék vele és szépen, kedvesen elmondanám hogy nekem ebben mi nem esett jól, és a tradíciók szerint nagy vonalakban hogy kellett volna (nem kell nagy feneket keríteni neki, csak legalább a kérdést tegye fel, mert az a alap) ezt csinálni.

És azt is megkérdezném hogy miért csinálta úgy ahogy, mert lehet hogy ő ezt gondolta jónak a neveltetése miatt. Nem veszekednék, nem vitatkoznék, csak megpróbálnám megérteni, hogy mit miért csinál. Nem biztos hogy tehet róla!

Arról meg nem is beszélve, hogy az eljegyzést is bármikor vissza lehet vonni (mindkét félnek), ha esetleg ettől van berezelve, ez sem lehet ok.