Mit lehet arra illedelmesen válaszolni, hogy nálunk "mikor lesz már eljegyzés"?

A kapcsolatunkról alig írtam DIREKT (és továbbiakban sem fogok, csak a helyzetemről), mert nem az a kérdés lényege! Én nem karom az esküvőt, de örülök hogy pár sorból szakért bárki is.😄 Mint vázoltam fent is, még egyetemre járok, alig tudom eltartani magam. Sok kitartott nő él, én nem az a fajta vagyok. Égne a pofámról a bőr, ha a párom pénzén szervezném az esküvőt. Úgy gondolom, abba nekem is bele illik adni, de míg nincs miből, addig nem akarok lagzit (egyébként nem akarunk nagyot, részemről rokon is alig lenne, lásd lent). Inkább jobban kifejtem és talán arra is választ ad ez, hogy miért nincs oka irigységre a néha beszóló barátnőnek.

Tehát: A korosztályunk többsége nem egy osztatlan képzésre jelentkezik a Semmelweis Egyetemre (5-6 év), valószínűleg a többség nem lesz árva 21 éves korára (se szülő, se nagyszülő, mindenkim meghalt fiatalon), így tudnak kitől segítséget kérni. Na nálam ez is közre játszik abban, hogy még nem végeztem az egyetemmel és nincs gyűrű az ujjamon. Sajnos többször kellett szüneteltetnem a tanulmányaim. Volt, hogy mély depresszióba estem anyukám halála után és tanulni sem tudtam, aztán azért is hagytam ki évet, hogy pénzt gyűjtsek és tudjam finanszírozni a következő éveim. A tartalékaim eddig tartottak, mivel jött a pandémia, nem nagyon tudtam munkát találni, mert folyamatosan kirendeltek és amúgy is rengeteg jelentkező volt mindenhova. A lényeg, hogy diákhitel nélkül vagyok még, jövőre fejezem be az egyetemet. Jelenleg nem tudom mi lesz, jönnek a gyakorlatok, máshol nem lesz idő dolgozni, mert tanulni is kell. Havi 108 ezret fogok kapni, ami Budapesten irtó kevés.. nyilván utcára nem fogok kerülni, de rosszul érzem magam, hogy egyedül nem fogok tudni megállni a lábamon.

Szóval őszintén, lelkierőm sincs az esküvő szervezéssel foglalkozni, elvenné csak a figyelmem a tanulásról.😅 Évekig meg nem akarok jegyben járni, ez csak ilyen egyéni hülyeségem. Sokáig nem is érdekelt a téma, nem értettem min változtat egy papír a dolgokon, de azért társadalmi elvárás miatt akkor is azt mondtam, hogy "persze, össze fogunk házasodni". 2-3 éve értem meg erre, van ilyen. Egy szó, mint száz, várhatom el senkitől, hogy csak úgy eltartson évekig, míg befejezem az egyetemet, pláne hogy millió(ka)t fizessen lagzira.

Egyik válaszoló írta (bocsi elfelejtettem hányadik voltál), hogy minek tartom a kapcsolatot velük. Igazából a járvány óta érzem, hogy az egyikük irigy. Ritkán találkozunk azóta, neten nem olyan jó tartani a kapcsolatot. Ő is most végezte el az egyetemet (3 éves képzés volt

Bocsi, elküldtem véletlen.

Szóval, 3,5 éves bsc diplomát fejezett be most, érthetően sokat panaszkodott a suli miatt. Gondoltam én is panaszkodhatok akkor a témában.😅 Erre megkapom, hogy ő csak egy sz*ros bsc diplomát kap, a doktoriért nekem meg kell dolgozni. Ezeket a szavakat használta. Alapvetően igaza lehet, de én egy bsc diplomát is ugyan úgy értékelek, mert azért is meg kell dolgozni. És ez csak egy a sok közül... Rosszul esik, hogy azt hiszi, hogy ezt gondolom róla. Lehet az a baja, hogy én majd jobban tudok keresni, mint ő. Vagy az én párom is jól keres, az övé nem. Ezt egyszer mesélte, mikor szakítottak, hogy ezért piszkálta a vőlegénye az én párom, mert emiatt irigyli. Csak azt nem nézi, hogy ez barátomnak sem csak az ölébe hullott, nagyon keményen megdolgozott érte. A vőlegénye mindenféle képzést elkezd, majd félbehagy, füvezik, anyukája szerez neki munkát, azt is ott hagyja, vagy barátnőmnek nem jött meg időben és inkább szakított a srác... egyébként 9-szer szakítottak. Nem tudom, lehet nem ezek zavarják, de valamiért beszólogat és irigységet érzek sajnos a hátterében.

És egy utolsó gondolat még az egyik válaszolónak. Felénk az ismerőseink közül mindenki megbeszéli előbb, hogy egyáltalán akar-e a másik házasságot, milyet akar, nem csak úgy letérdel a férfi. Szerintem ez így teljesen rendben van, mert a jövőről beszélni kell. Mi párommal csak későn, 22-23 évesen értünk meg a házasság témájához, de előtte is volt szó róla. Igazából már 19 éves korunk óta együtt élünk, nem tartottuk fontosnak a "papírt", de ettől függetlenül szóba került. Volt éppen elég dolgunk sulival, a munkával, lelki problémáim a családban történt tragédiák miatt. Ha ez egyikünknek továbbra sem lenne fontos, a másikunknak igen, akkor nem lennénk együtt, mert nem egyezne az utunk. Mi mikor kirándulunk és van egy szép helyszín, azt feljegyezzük. Meg egyébként azt is nézzük, hogy a jövőben adott városban/faluban élnénk-e, mert szeretnénk majd házat vásárolni pár év múlva (hitelre mielőtt jön a kérdés/feltevés😀). Nagyon tervezgetősök lettünk, szépen haladunk az is az utunkon. Mi ilyenek vagyunk és így vagyunk jól.😄

Remélem így már minden felmerülő kérdésre választ tudtam adni, ennyire nem akartam belemenni a dolgokba.😄 És bocsi, ha kusza lett, nem vagyok jó "mesélő".