Hölgyek! Ki hány évesen ment férjhez? Vannak köztetek a húszas éveitek végén járó szinglik?

Én 33 vagyok, nyaron a 2. Évfordulónkon lesz az esküvő.

Az elejétől nyiltan vállaltam , hogy én féleség és anya szeretnék lenni.

10 hónapja voltunk együtt, amikor először komolyaban beszéltünk a terveinkről.

Ő azt mondta, nem hazassagparti, de ha nekem ilyen fontos ez, akkor átértékeli.

Pár hónappal később egy esküvőn beszeltunk jjra a mienkről, ő hozta fel, hogy ja nekunk lesz, akkor az milyen legyen ahhoz képest, amiben voltunk.

Onnan eltelt 3, 4 hónap, én már nem igazán tudtam, mire szamitsak, de magamban eldpntottem, hogy ga az év vegeig nem lép, akkor sajnos véget kell vetnem ennek, mert én sem leszek fiatalabb.

Nálam eleg sajatos a családi háttér, ezert is fontos nekem a jogi viszony és hogy a gyerekek házasságba szülessenek.

November végén a semmiből előállt a gyűrűvel .

Sosem terelt , ha szoba került a tema, mint 2 felnőtt, megbeszéltük a nézeteinket.

Szerintem ti is ugy uljetek le, hogy ne hagy neki kibúvót, mondja el a véleményét, beszéljetek meg.

Ha erre nem képes, ne bánd, keress hozzád valót.

El nem késtél, de ne húzd a saját idődet.

Az baj, ha nem tudtok egymással ilyenekről kommunikálni. Ha ez nem vészharang, akkor semmi. Kicsit olyan érzés ez, hogy vagy neki te, mint átmeneti kikötő, ahonnan egy szép napon majd tovább hajózik, ha megtalálja azt, akivel eltudja képzelni komolyabban. Vagy aki majd kevesebbet pampog, hogy többre vágyik. Szerintem pont most vagy ott mindenféle tekintetben, hogy kinyílt a szemed és mérlegelned kell merre tovább. Érdemes-e még időt szánnod erre a kapcsolatra, vagy sosem lesz ebből az, amire vágynál. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy letudnád-e élni vele az életedet? Akár több napon keresztül, minden egyes este a saját tükörképednek, hangosan. Nézz a szemedbe és válaszolj rá. Hangosan. Ne csak egy belső hang legyen, ami azt súgja ez nem oké, mond a saját szemedbe, hogy van-e értelme küzdeni érte, vagy sem.

Én 29 éves vagyok (lassan 30). Idén áprilisban házasodunk 3,5 év után. A párommal alapvetően a kezdetek óta jól megvagyunk. Megvettük a közös lakásunkat másfél év után, éldegéltünk és ő is feszült lett, amikor a jövőnkről kérdeztem. Volt benne valami bizonytalanság, ami engem is bizonytalanná tett. Végül kibökte, hogy nagyon szeretne gyereket 1-2 éven belül, de neki a házasság nem fontos és nem akart ezzel elkeseríteni, feszült lett mindig a témától. Sokat beszélgettünk, végül megállapodtunk, hogy lesz esküvő (lényegében a kedvemért), de csak nagyon egyszerű és utána jöhet a gyerkőc is. Ahogy elkezdtük szervezni az esküvőt, már ő kérte, hogy legyen inkább nagyobb, bulizzunk rá egyet.

Az előző kapcsolatom pont olyasmi volt, mint a tiéd. Ő már túl volt mindenen, így érthetően nem siettetett semmit. Én 25 évesen már úgy éreztem 3 év után, legalább az összeköltözésig eljuthatnánk, ő látszólag ezt sem igényelte. Elhagytam és utólag belegondolva, életem legjobb döntését hoztam. Egyáltalán nem bánom azt sem, hogy a jelenlegi páromnál erőltettem ezt a témát anno. Ha nem közösek a tervek, nem közös a cél, akkor ne raboljuk egymás idejét. Ezt ő is így gondolja és visszagondolva belátja, hogy nem volt fair a részéről a feszkó, amikor komoly témákról kérdeztem. Mostmár alig várja az esküvőt és hogy családot alapítsunk.

Őszintén szólva, ha nem tudunk egymással őszintén beszélgetni erről és nem jutunk valamilyen konklúzióra, vagy arra jutunk, hogy nem lesz ebből se házasság, se gyerek, akkor én elhagytam volna tavaly. Én sem leszek fiatalabb, nem szeretnék 40 évesen szülni és egy 3 hónapos kapcsolatba sem. Idő mire megtalálod a nagy Ő-t és eljut arra a szintre a kapcsolatotok, hogy nyugodtan szülsz neki. Ha nem ő az, akkor most lépj le, nincs mire várni!

De ha ilyeneket tapasztalsz, áruld már el, hogy mi a jó ***** életért maradsz vele? Tudod, téged még az a kislány is jobban szeret ez alapján mint az apja.

29 éves vagy (leszel nemsokára), és ha így folytatod, annyi évet pazarolsz még el erre a semerre sem tartó kapcsolatra, hogy a valóságban sose fog "babapocakod" lenni - utálom ezt a szót :D - csak akkor nézel majd ki terhesnek amikor felfújódsz.

Nyitott szájjal szaladsz abba a bizonyos erdőbe.

Büszke vagyok rád! Nagyon sok ember van itt, aki keresreg a párkapcsolati problémáin, iszonyű gáz dolgokat mesélnek, elmondják, hogy miként bántják őket, nem tudnak beszélni a párjukkal, nem jutnak előrébb a céljaik felé, majd nem történik semmi! Sírnak egyet, majd áll tovább a mocsár. Ehhez képest nagyon örülök, hogy a sarkadra tudsz állni és mész az álmaid után.

Én hamarosan 29 éves leszek, nekem például nincs tervben gyereket vállalni az elkövetkező pár évben. Sosem volt mondjuk ilyen vágyam, szóval teljesen más a helyzetünk, de szerintem egyáltalán nem vagy elkésve, és szerintem fontosabb, hogy lesz lehetőséged sokkal odaadóbb embert választani apukának.

Szerintem lehet jó 18-25-35 évesen is szülni, mindenki teljesen más életszituációban van, nem ugyan úgy folyik az életünk, nem kell annyira a környezethez viszonyítani. Én azt látom, hogy a sokan, akik házasodnak, szülnek, hosszú kapcsolatban vannak, nagy arányban elválnak, szakítanak, így a mi korunk tájékán, meg elöbb, meg később. Ez sem egy biztos következdmény de gyakori. Szerintem felesleges más életét vizslatni, és összemérni a saját jelenlegi helyzeteddel. Azzal tudsz te stabilabb kapcsolatot kialakítani, hogy megfelelő partnert keresel hozzá.

Az a fontos, hogy olyan dolgokkal foglalkozz most, amiket szeretsz csinálni, fizikailag és szellemileg töltsd fel magad, élvezd a talán utolsó egyedülálló hónapjaid, éveid, így lesz legtöbb esélyed is arra, hogy a kisugárzásod megfogjon valakit :)

Gratulálok, nagyon erős vagy, a legtobben még ezek után is benne maradtak volna ebben a langyos lében.

Ulj most le, es ird le, mire vágysz, mi hianyzik ahhoz hogy boldog és elégedett életet élhess. Milyen párra vágysz, es annál ne add lejjebb.

Nem vagy elkésve, vard meg, míg megjön az, aki azt tudja nyújtani, ami neked kell.

Es véletlenül se táncolj vissza ehhez a pasihoz, ő nem az volt, aki neked lett teremtve.