Érdemesebb lenni hagyni és szakítani?

Direkt nem a szakítás témakörben írtam ki a kérdést, ami a következő lenne: a barátomnak a kapcsolatunkat elején megmondtam, hogy nem akarok zsákbamacskát árulni, én szeretnék szülni harminc éves korom előtt és férjhez menni. Ez volt másfél éve, annyi ideje vagyunk együtt és most leszek 28. Szerintem ez eléggé korrekt, nem akartam húzni az időt, ezért mondtam ezt meg már az első pár randin óvatosan. Kb háromnegyed évig folyamatosan mondogatta is, hogy akármikor eljegyezne, biztos benne, hogy én leszek a felesége és gyerekünk is lesz max négy éven belül, ha sikerül...erre egy idő után megváltozott a dolog. Már nem beszél házasságról. Felhoztam a témát, szerintem idióta kifogásokat mondott válaszul. Azóta is többször beszéltünk erről és állítja, hogy akár is házasságot, de még nagyon összevissza az élete, mert munkát vált, nincs megtakarított pénze, egy gyűrűt nem tudna venni jelenleg, de higgyem el, hogy el akar venni és velem akar lenni. Én meg nem tudom mit higgyek...nem azt vártam, hogy 100.000 forintos gyűrűt vegyen...szerintem ezek kifogások, amiket mondtam is neki, de állítja, hogy nem és kéri még a megértésemet. Nekem nem is azzal van bajom, hogy akár fél év múlva gondolja ezt aktuálisnak, inkább azon húztam fel magam, hogy az indokait kifogásnak látom. Nem akarok még éveket így lehúzni, viszont nagyon kedves, figyelmes tényleg törődik velem, ezért úgy érzem, tényleg szeret és kár lenne szakítani. Nem tudom mit tegyek. Ha láthatóan törődik velem és jól megvagyunk és eleve ő is házasságpárti volt, miért nem akar most már elvenni mégsem?