Szerintetek rosszul fogom fel a házasság kérdését?

Két jó tanácsom van:Az egyik az, hogy hagyd abba a nyavalygást, a másik meg, hogy tartsál egy jó alaposan önvizsgálatot és próbáld meg az eddig kapcsolataidat kívülről is nézni.

Próbálj megtanulni minden egyes kudarcból. Zudod van egy olyan mondás, hogy ha meg akarod változtatni a világot magad körül, akkor először saját magadon kell változtatni...

Én sem találom évek óta azt a férfit, aki feleségül akarna venni, lehet nem is létezik.

Tudom, hogy nem teszek érte eleget, hogy megtaláljam vagy megtaláljon, de az erőltetett randiknak és a görcsös vágyaknak semmi értelme nincs, csak rabolják az idődet.

Vedd könnyedén a jövődet, ha engeded hogy történjenek a dolgokés nyitott vagy, lehetetlen hogy egyedül maradj.

Másokkal meg a férje csinálja ugyanezt... Nincs miről beszélni.

Egyébként meg hiába adod éli, hogy te mennyivel különb vagy, ha senki más nem lát benned olyan értéket, amiért egyáltalán össze akarja kötni veled az életét. Tudod, lehet az ember "jó fiú/jó kislány", az csak a kapcsolat fenntartásában lesz fontos, az elkezdésében nem. Ha nem tudsz olyat, ami megfogja az embert, arra már nem is kíváncsi, hogy van-e olyan értéked, amitől jól is működne a dolog.

Talán túl nyílt vagy?

A férfiak az ilyet hamar megunják. A kedves jól nevelt kislány aki mindig mindenbe segít.

Tapasztalat...

Ha nem vagy annyi fiatal, jobban szeretik a dögös nőket.

Aki jatszik velük. Azt nem unják meg.

De erre születni kell..

Vagy veled játszanak, vagy te játszol velük.

Ha meg akarsz feleln8, midig segitesz stb akkor csak kihasznalják amig lehet.

Amikor le...od az egeszet, és önmagad adod, amikor rosszul érzel magad kiadod magadbol es nem erdekel senki veleménye - akkor fog jönni valaki. Aki így szeret, önmagadért.

Majd meglesz az a pasi aki téged akar mindennél jobban hidd el, ne akarj olyan lenni aki megcsalja, megalàzza a pàrjàt, és ne érd be kevesebbel, mint akire tényleg vàgysz, és ez kölcsönös.

Én hosszú évekig senkinek nem kellettem komolyan, max egy kis szexre, aztàn otthagytak, esetleg pàr hónapra, senki sem szeretett egy percig se. Idővel viszont eljött az a bizonyos igazi, akivel màr boldog hàzassàgban élek, 10 éve vagyunk együtt. :)

Hidd el, megéri vàrni az igaz szerelemre, még ha nem is egyből könnyen jön, és nem szabad feladni! Addig is éld az életed, dolgozz, szórakozz, ismerkedj, randizz:) Ne keseregj és ne temesd el magad. A pasik is jobb szeretik az életvidàm csajokat!

Én is így érzem ahogy te... és baromi igazságtalan az élet. De legalább az "vigasztal", hogy a nem is olyan szűk környezetemben azt látom, hogy másoknál sem annyira a szerelem dominál. Babaváró hitel, CSOK, meg persze amikor "besikerül" a gyerek, és gyorsan össze kell házasodni, mert ciki apaságit csináltatni.

Ilyenkor azért belegondolok, hogy ezekkel az emberekkel nem cserélnék, mert nekem nagyon megalázó lenne, ha csak a gyerek vagy a hitel miatt vennének el. Inkább maradok "pasim-csajom kapcsolatban". Nézz te is a dolgok mélyére, ne csak az ujjukon csillogó gyémántot irigyeld.

A megfogalmazásodból úgy érzem hogy nagyon "szolgalelkűen", mindent beleadósan kezelted a kapcsolatokat, ez meg megijesztette az elköteleződni amúgy se nagyon akaró férfiakat.

Ismerős, mert kb 10 évig én is ilyen cipőben jártam.

Amikor a férjemmel megismerkedtem, akkor neki kedvesen, de mondtam, hogy én most komoly kapcsolatot keresek, házasság, lakás, gyerek, ha ő nem, akkor sincs semmi gond de egymást ne álltassuk. Szerencsére ő is ezt kereste és ez a kezdeti tisztázás nagyon pozitívan alapozta meg a kapcsolatunk elejét.

Olvasni nagyon ajánlom neked Almási Kitti Lezárás, elengedés, újrakezdés c. könyvét (meg a youtube csatornáját is).