Szerintetek van remény arra, hogy valaha feleség és anya leszek?

"Neked mi bajod van? Párom 43 éves, most jön az első baba. Fittebb mint a mai húszonévesek!"

Na erre azért ne vegyél mérget. Most még lehet, hogy úgy van, ahogy írod. Majd hirtelen fog összerogyni, egyik évről a másikra. Nagyon nem mindegy, pár órákat aludni, éjszaka felkelni a gyerekhez mondjuk 28 évesen vagy 43 évesen. Szerintem majd 4 év múlva térjünk vissza erre a beszélgetésre.

Nem vagy még lemaradva semmiről.

Viszont a te esetedben leírás alapján félő, hogy olyan hibába esel bele, hogy találsz valakit, aki elvesz 1 éven belül, majd jön a gyerek is 1 éven belül, ahogy te most ezt elképzeled. Arra viszont nem gondolsz, hogy egy gyerek nagyon próbára teszi a kapcsolatot, és a te pár éves, fellángolásból lett házasságod hamar romokban lesz és maradsz újra egyedülálló, nyakadon egy gyerekkel. Nyilván ismerek én is olyat, akik hamar házasodtak és 20 éve együtt vannak, de nem ez a törvényszerű. Egy kapcsolatnak érnie kell. Meg kell tanulnotok egymást.

És hidd el: a gyerek, meg hogy "anya leszel" nem rózsaszín köd, nagyon nem. Hanem kőkemény meló. Lelkileg is, kapcsolati szinten is.

"Szerintetek ha most szétmegyünk, kelleni fog egy komoly férfinek egy 27 eves nő?"

Én 27 évesen jöttem össze az akkor 35 éves párommal.

Kitolódni látszik a gyerekvállalás, de ez nem újkeletű dolog, bár 70 évvel ezelőtt más okai voltak (háborús évek) de sok nő 35 felett meg 40 felett szült, többnyire otthon. Anyum, és apum is késői gyerek, meg még utánuk is születtek tesók.

Mi ebben a meglepő?

Tesóm 42 volt és első babája lett, és szinte azonnal összejött nekik. Nem mondom hogy nem lehetne korábban, de ha így alakul, akkor így alakul.

Furcsának tűnik, de ha mindenki odaér ehhez az életkorhoz, majd nem így fogja látni a dolgokat. 27 évesen még én is máshogy láttam.

Kérdező, bármi benne van a pakliban. Az is, hogy valakit elvesznek fél év ismeretség után, aztán a sírig együtt maradnak, az is, hogy valaki 10 év után házasodik, de 1 év múlva válás van. Az is, hogy összejön elsőre a baba, az is, hogy évekig nem. Sajnos nem mi írjuk a forgatókönyvet, marhára bele tudnak szólni tényezők, amikre egyszerűen nem lehet felkészülni. Ezért se éri meg ezen pörögni.

Amit tudsz tenni, hogy úgy éled az életed, hogy azt érezs, most jó helyen vagy.

Kicsit gondolkodj már el azon amit írsz. Te most ezek szerint benne vagy egy kapcsolatban, de közben végig azon sírsz, hogy mikor jön el az a férfi, aki 1 éven belül elvesz, aztán újabb 1 év múlva megcsinálja neked a gyereket. Ki vagy akadva, hogy milyen szar, meg hol találsz ilyen embert stb. miközben van palid. Ezzel nem gyengén átvered őt, ha nincs ló jó a szamár alapon vele vagy, közben meg olyanokról álmodozol, akik végre felcsinálnának.

Egyébként abban igazad van, hogy elég gáz hogy húzza az idődet meg nem kapsz tőle konkrét választ, de ilyenkor mondjuk szakítani kellene és keresni olyat, akivel egyeznek a terveitek a jövőt illetően. Persze ha ilyen kapcsolatfüggő vagy, úgyse fogsz.

Amúgy mit veszítene vele a világ, ha pont neked nem lenne gyereked? Nem hiszem, hogy olyan jó génekkel rendelkezel, hogy ezt feltétlenül tovább kéne örökíteni.