Ti mennyire tartjátok/tartottátok fontosnak a megfelelő anyagi háttér meglétét az eljegyzéshez?

Én úgy gondolom, hogy az eljegyzésnek akkor van értelme ha rövid időn belül házasodni is tudtok. Különben nem sok jelentősége van. Lehet beleképzelni különböző szentimentális értékeket de önmagában az, hogy kapsz egy gyűrűt semmit nem jelent, semmit nem tesz komollyá és semmilyen következménye nincs. Nem sok értelmét látom évekig jegyben járni.

Szóval amíg nincs meg a biztos anyagi háttér egyszerűen tök felesleges az eljegyzés. Már csak azért is mert ha nem is éltetek még együtt felnőtt életet gyakorlatilag hiszen egyikőtöknek még állása sincsen akkor közel sem ismeritek egymást eléggé ahhoz, hogy házasságon gondolkozzatok. Egy tiniszerelem szinten lévő, felnőttnek alig mondható kapcsolatban semmi helye a házasságnak.

Azt pedig még nagyobb felelőtlenségnek gondolom ha még a házassághoz sincs meg az anyagi háttér vagy kellőképp érett kapcsolat de máris becsúszik a gyerek. Ha addig nem volt fontos a házasság akkor elég nagy baromság hirtelen mégis meggondolni magatokat.

Már volt munkánk, és 5 hónapos terhes voltam, albérletben laktunk.

Diákként nem látom értelmét az eljegyzésnek. Szerintem az arra való, hogy az ember megmutassa, kb 1-2 év múlva esküvőt tartanak. Egyetemisták miből tartanának esküvőt?

A lakásnak ehhez semmi köze.

A gyűrűre legyen lóvé, a többi mellékes.

Ha már együtt éltek, hosszabb távra is terveztek, akkor van értelme.

Főleg ha az asszony célozgat rá, akkor jobb túllenni rajta, mert akkor egy időre be van fogva a szája :)

Az anyagi hátteret mindketten fontosnak tartottuk, megvártuk, hogy mindketten végezzünk az egyetemen és legyen stabil munkahelyünk. Saját lakásunk akkor még nem volt, de gyűjtöttünk rá.

Nem kellett előrehozni semmit, mivel egyrészt tisztában vagyunk a fogamzásgátlás alapjaival, másrészt azért lettem menyasszony majd feleség, mert szerelmesek voltunk/vagyunk egymásba, nem pedig azért, mert teherbe ejtett.

Eljegyzéshez? Nem. Suliba jàrtunk, mindketten otthon éltünk, anyukàval ,testvérrel stb. Ettől teljesen függetlenül megkérte a kezem 2,5 hónap együttlét utàn, és boldogan igent mondtam.

Összeköltözéshez màr igen, előtte végeztünk a sulival, gyorsan munkàt kerestünk , és akkor végre elkezdtük a közös életünket 1 év utàn. 6 hónapra rà, össze is hàzasodtunk. 10. éve vagyunk együtt:) A kezdetektől sajàt hàzban élünk, a csalàdom tulajdona , részben az én nevemen van.

Anyu és a tesóm visszaköltöztek a fővàrosba a régi lakàsba, ahol koràbban éltem velük, és mienk lett a hàz a férjemmel:) A nővérem egyedülàlló, együtt lakik anyuval azóta is.