Hogy tudnak a párok együtt élni?

Azért szerintem nehéz nem látni az összefüggést: 36 évesen nem volt még komoly kapcsolatod, anyádat keresed a nőkben.

Se atomfizikusnak, se pszichológusnak nem kell lenni, hogy az ember rájöjjön, hogy mi nincs rendben nálad.

Az igaz, hogy a férfiak hasonló nőt választanak, mint az anyjuk. De nem az anyjukat keresik a nőkben.

"Minden férfi az anyját keresi a párjában"

Igen. (Illetve hát a "minden"-t azért módosítsuk "legtöbb"-re.) Te viszont képtelen vagy ezt a mondatot helyesen értelmezni.

Az valóban pszichológiai tény, hogy ideális esetben a szülők funkcionálnak párválasztási mintaként. De ez rohadtul nem azt jelenti, hogy a férfiak pótanyát keresnek, a nők meg pótapát. Hanem azt, hogy szívesebben választanak olyat társként, aki bizonyos tulajdonságaiban hasonlít a szülőjére. Mégegyszer mondom: nem, nem az anyucit keressük a társunkban, hanem pusztán ideálisabbnak látjuk azt, aki valamiben hasonlít arra a nőre, aki a stabilitást jelentette életünkben.

Egyébként meg egyszerű a képlet (bár a megvalósítása már nem mindig az): olyan nőt kell találni, akivel egymáshoz illetek. Hidd el, (sajnos) rengeteg olyan nő van, akik vállalják ezt a cseléd szerepet. Bár az ideális az lenne, ha felnőnél mind a párkapcsolathoz, mind az önálló élethez.

Simàn. A hozzàd való tàrssal ez magàtól jön leginkàbb:)

Olyan természetes az együttélés mintha egész életünkben így lett volna, pedig csak 9 éve vagyunk egy pàr, 8 éve együtt is élünk, 7.5 éve hàzasokként is.:) Én 33 éves vagyok, férjem 30.

Nem bonyolult egyàltalàn. Közös az anyagi teherviselés, közös a hàzimunka is. Azt kivéve hogy én főzök mindkettőnkre ( külön külön , mert én diétàn élek betegség miatt), illetve ő jàr bevàsàrolni , postàra, gyógyszertàrba, drogériàba amikor kell. A többi meló otthon közös.

A tàvirànyítón tuti nincs vita, mert nincs tévénk sem. Van mindkettőnknek sajàt laptopja, 7 éve neten nézünk sorozatokat, filmeket, van amit együtt.:) Én hangszóróval, ő fülhallgatóval.

Ha olvasni van kedvünk olvasunk. Mindketten szoktunk. Én könyveket, a férjem néha könyveket, többnyire mangàkat. Semmi gondunk nincs ilyen esetben sem. Amit mindketten szeretünk együtt nézzük, amit nem azt külön. Sorozatok esetében. Filmeket egyik hónapban én vàlasztok, màsik hónapban ő. Vasàrnaponként filmezünk.

Nekem fura , hogy lehet sorra mindenkivel annyira összeférhetetlennek lenni, hogy menekülnöd kell. Lehet önvizsgàlatot kellene tartani. Vagy egyszerüen csak tudomàsul venni hogy a pàrkapcsolat nem mindenkinek való.