Miért változott meg ennyire?

Nem rég (3hónapja) költöztünk át a pasimmal egy új lakásba. Ez annyival jobb, hogy új építésű, csak ketten lakjuk, van ablak, fűtés, egy nagy teraszunk, és kényelmesen elférünk, jelenleg még szomszédaink sincsenek, annyira hamar költöztünk. Az egyetem és a munkahely kb ugyanolyan messze van, mint az előző lakástól, de az igaz, hogy ez a hely 10 percre van a belvárostól és nem a belvárosban van.

Nagyon szerette azt a lakást, ahol laktunk, de én már nem tudtam fizetni a részem, mert egyszerűen nem kerestem annyit egy hónapban (mondjuk eleve azért vállaltam el a munkát, hogy abból albit fizessek, és együtt élhessünk), és muszáj voltunk vagy együtt költözni, vagy én mentem volna koliba, ő meg keres új lakótársat a meglévőkhöz. Na nem ez a lényeg.

A mostani helyen iszonyat rendetlen, nagyon ritkán takarít, egész nap alszik, szomorú, hangoztatja , hogy mennyire szar, neki mennyire hiányzik a régi hely, ami oké, de hogy mondjuk valaki a földre szemetel, nem mosogat el, nem seper fel soha, arról nem is beszélve, hogy egy bútort sem segített összerakni.. Szóval nagyon meglepődtem rajta, mert az előző lakásban mindig vidám volt, nagyon házias volt, csomószor főzött, és egyből elmosogatott maga után, itt meg mindig csak bocsánatot kér és megint a földre dobja a szemetet...

Én már nem tudom, hogy mit csináljak vele, hogy rendesebben viselkedjen, meg végre örüljön, hogy nem x-en lakunk 40m2-en, hanem ketten, ráadásul szobában, mert az előző helyen nem is volt elzárt szobánk, csak egy galéria, 1,7m-es belmagassággal...

Mit tennétek a helyemben? Mivel lehetne elérni, hogy olyan legyen, mint régen, olyan, akibe beleszerettem? Bennem már elég éles kétségek élnek kettőnket illetően, lehet ebből megint valami jó újra?

Én 25 f, ő 21 f