Milyen az élet azoknál a pároknál, akik nem beszélnek egymás nyelvén?

A barinőm magyar, amerikai hapsival jött össze, de úgy, hogy a barátnőm kb. makogott angolul .

Dehát a szex nyelve nemzetközi :) a többit meg mutogatással azelején megoldották, utána meg a b.nőm szedett magára egy- két fontosabb kifejezést , meg a hapsija is tudja már, hogy joreggelt meg vizontlatasra :)

Hat, ha van normalis kozvetitonyelv a ket fel kozott, akkor annyira semmi extra, hogy igazabol nincs is mit valaszolni a kerdesekre. En kesobb koltozes miatt ugyan megtanultam a parom nyelvet, de elotte sem volt masfajta mindennapunk, mint egy magyar-magyar parnak. Nyelvi nehezsegeink azelott se voltak, hogy en megtanultam volna az anyanyelvet, mivel mindketten kozel anyanyelvi szinten beszelunk angolul.

"Megtanulják idővel egymás nyelvét is?" - nem feltetlen, nekem pl. nagyon furcsa lenne magyarul beszelni vele, nem is akarnek.

A gyerekeink ket nyelvuek lesznek, plusz utana az angol. Ezt elengedhetetlennek tartom.

Én magyar vagyok, a párom török. Tanulok törökül, illetve ő is tanul magyarul, de az angol még mindig közöttünk a fő kommunikációs nyelv, és szerintem ez így is fog maradni. Viszont sokszor megesik, hogy egy-egy szó pont törökül (vagy németül, esetleg olaszul) jut eszembe, vagy akár fordítva, neki magyarul, akkor azt úgy mondjuk, na bumm. Ha valamire nagyon nem találunk fordítást, még mindig ott van az internet, google translate stb. Érdekes mondatok tudnak így alakulni, ami kívülről biztos vicces lehet, de a lényeg, hogy mi megértjük egymást :) (Tegnap például szólni akartam, hogy elfogyott a bors, de csak törökül jutott eszembe: "we are out of karabiber, nyuszi" - megértette nyilván :D)

Szóval szerintem mindennapokban max szül pár mókás helyzetet, de nem hátráltat minket egyáltalán. Az elején még minden alkalommal elolvadtam, ha megszólalt magyarul, és vice versa, ő is, ha én törökül.

Gyerek kérdés: nyilván örülnénk neki, ha mindhárom általunk használt nyelvet beszélné. Mivel mi Magyarországon élünk, lehet, hogy az lenne a szerencsés, ha pont a magyart nem használnánk itthon, hiszen az úgyis ráragad közösségben. Persze, ez a jövő zenéje, ki tudja, addig hol leszünk még, nagy a világ :)