Hiszel abban, hogy akiknek együtt kell lenniük, azokat az élet addig terelgeti egymás mellé, amíg össze nem jönnek?

Nem. És tudod, hogy miért?

Mert már számtalan kapcsolat így indult, és mégis szakítás, válás, "Erezd el a hajamat!" lett a vége. Pedig "milyen szépek voltunk együtt".

Ha esetleg valaki újból előkerül, az rendszerint nem szeretetet akar, hanem pénzt, lelki szemetesládát, és kihaszálni a másikat.

En hazassag, 2gyerek majd valas utan talalkoztam a parommal, akinek kozos ismerosunk mutatott be. A kozos ismerost mindketten ismertuk mar a hazassagom elott,de meggyozodesem h ha az elott talalkozunk, siman elmegyunk egymas mellett, o nofalo volt, en meg lepattintottam volna mert nem az esetem.

Meggyozodesem h at kellett mennunk azokon a dolgokon amiken atmentunk h fantaziat lassunk egymasban es az o lelki fejlodesehez kellett 2 kesz gyerek h el tudja kepzelni magat apaszerepben,hiszen azelott norol nore szallt es egyikkel sem jutott el meg csak a hazassag gondolataig sem,nem hogy gyerekvallalasig.

Mintha minden azert alakult volna igy h mi igy kovacsolodjunk ossze 4en. Ezt nem tudom normalisabban megfogalmazni.

Nincs "kell", nincs sors, senki és semmi nem vigyáz rád, és nem törődik azzal, hogy mi lesz veled. Nincs felsőbb erő, nincs cél, nem is vagy fontos magadon és a saját mikrokörnyezeteden kívül senkinek.

Evvan. De legalább szabadon eldöntheted, hogy mit csinálsz. Persze aztán vállald a következményeit, amit a fizika és a többi ember ró rád.

érdekes kérdés, hasonlót én is tettem már fel pár éve.

ott arról kérdeztem, hogy vajon az önzetlen szeretet képes e időt, teret átlépni, és eljutni a személyhez?

volt egy 3,5 éves kapcsolatom ami véget ért, rengeteg lezáratlan kérdést és megannyi kételyt hagyott maga után.

rengeteg közös volt bennünk, talán túl sok is.

ismertük egymás gondolatát csak a tekintetből, gondoltam arra is hogy lehet ezért nem működött már a vége felé.

eltelt 4 év úgy, hogy azt se tudtuk a másikról hogy él e vagy hal, szakítás után soha többé nem kommunikáltunk már.

aztán egyik nap mikor lefeküdtem, azt álmodtam hogy újra együtt vagyunk.

hozzáteszem az első egy év nehezen telt, de utána sikerült túltennem magam rajta és voltak kapcsolataim is. szóval furcsálltam hogy vele álmodok 3 év után.

bár elfelejteni soha nem tudtam, az iránta érzett szeretetem elhalványult de soha nem aludt ki.

eltelt 1-2 nap, újra álmodtam, újra és újra.

egyre jobban elkezdett hiányozni, lassan már betegesen csak rá gondoltam napközben is.

újra visszatértek a régi elfeledett emlékek is.

úgy egy hét múlva kaptam egy ismeretlen számról viberen egy üzenetet: "szia hogy vagy?"

kiderült hogy ő írt nekem.

kicsit vonakodva, de megkérdeztem hogy mégis miért írtál nekem 4 év után?

azt mondta úgy érezte, hogy valami baj történt velem és napok óta ez az érzés nem hagyta nyugodni még ki nem deríti az igazságot.

kis idővel kiderült, hogy ő már 2-3 héttel korábban elkezdett velem álmodni és rám gondolni, talán ezt éreztem meg.

pár nap múlva megbeszéltünk egy találkozót ahol hosszas beszélgetést követően még aznap le is feküdtünk egymással.

a szex olyan volt mint egy álom, tele olyan érzelmekkel amit még soha nem éreztem azelőtt még vele se.

újra összejöttünk, tanulva a múltbéli hibáinkból, párkapcsolat terén tapasztaltabban - érettebben.

szóval én hiszek abban (főleg ezek után) hogy a sors nem válogat, nincsenek véletlenek.

32F 29N