Van valakinek mentálisan beteg élettársa úgy, hogy Ő egészséges? Bármilyen zavarokkal, rohamokkal küzdő! Hogyan sikerül együtt élnetek vagy mennyi ideig sikerült?

Volt ilyen barátom egy évig.Kb 1 hónapig voltam boldog, utána fokozatosan ábrándultam ki, fél év után már nem szerettem, csak sajnáltam és féltettem, hogy baja lesz, ha ott hagyom, aztán pár hónap múlva annyira elegem lett, hogy nem érdekelt, mi fog történni vele, csak húzzon el az életemből.Nagyon nehezen sikerült kitenni. (pszichopata) Azért haragudtam rá legjobban, mert annyira önző volt, hogy segítséget nem volt hajlandó kérni, pedig elmentem volna vele, hanem elvárta volna, hogy beáldozzam érte az életem, egészsègem, céljaim, álmaim, mintha a beteg gyerekem lenne.

Egyszóval:ha nem azt látod, hogy valós problémamegoldásra törekszik, akkor hagyd ott, ne szenvedj, mert a saját életed, egészséged és boldogságod a legfontosabb.

Én depressziós vagyok, szorongok, kényszergondolataim vannak, de a borderline gyanúja is felmerült.

Mikor összejöttünk, még nem szedtem gyógyszert. Aztán ahogy egyre inkább kezdte ez tönkretenni a kapcsolatunkat, rájöttem, hogy vagy a gyógyszer és az orvos, vagy el fogom veszíteni őt + vsz magammal is végeztem volna.

Emelem kalapom előtte, hogy kibírta mellettem azt a két évet, amíg nem kezeltek. Nagyon nehéz lehetett neki.

Másfél éve szedek antidepresszánst. Így teljesen működőképes vagyok. Tényleg azt mondhatom, hogy boldogan telnek a napjaink.

Sok hal van a tengerben, nem hiszem, hogy bárkinek érdemes lenne magát alávetnie ilyen gyötrelmeknek. Nekem volt 2 mentális problémákkal küzdő párom is, egyik 3 hónapig tartott, másik 2 év 4 hónapig.

Többet ér ha az ember szabad és boldog.