Összeköltözès, ha a barátnô hozza a macskàját?

Az a helyzet, hogy nem is értem hogyan jutottatok idáig... Eszem ágában sem lett volna egy olyan férfival szorosabbra fűzni a viszonyt, akinek valamilyen szempontból nincs rendben a macskám. Szeretem, az enyém, felelősséget vállaltam érte, amikor befogadtam, egy pasi miatt sem fogok megválni tőle.

Ebben a történetben nincs jó és rossz. A te indokaidat is meg lehet érteni és az övét is. Nem egymásnak vagytok teremtve.

Le lehet pontozni,de én nem költöznék a macskám nélkül.Az enyém is kb egy évtizede van velem, családtag.

Nyilván a párom is családtag és szeretem, de nem mondanék le a macskámról.És nem is tudnék olyannal együtt lenni,aki elvárná ezt tőlem!

Nincs gyógyszer erre az allergiára?

Azért durva, hogy a feltételezett életetek szerelmére, a jövendőbeli gyermekeitek apjára, a család egyik pillérére azt mondjátok: Inkább a macskám.

A macska mit tett le az asztalra?

A férj mit ad egy nőnek? És nem az anyagiakon kell lovagolni, hanem a szereteten, orgazmuson, biztonság érzésen...

OMG emberek, mi van veletek? A macska meg fog murdelni, de a férjetek azért valószínű túléli a macskát...

Nekem fontos a haziallatom (kutyam van) nem a kutya kérte hogy hozzam kerüljön. Nem tudnék és nem is akarnék le mondani róla

Miért lenne jó hogy utána a “párom” hibáztatom és okolom hogy nincs

Gyereket nem szeretnek , szóval nalam nem lesz senki apuka

Nem tudnám eldobni a kutyam egy múló szerelmért ami vagy megmarad vagy nem . Nem hiszek olyan dologban hogy életem szerelme. Nagyon össze költözni sem szertek. Szeretem a saját terem.

Látom itt kutyás macskás nők ülnek a gép előtt, akik a nagy egyenjoguságban szenvednek. :D

Nem kell szülni, nem kell család, a macska majd szeretget, és elviszi a nemlétező gyereket oviba, majd a nemlétező unokákat várhatod karácsonykor, vagy a 12x ellésű macska családot eteted, miközben fotózod a kutyaiskolában magad, hogy milyen erőleépés volt az életed, miután a kutyád már végre szót fogad neked... Aha értem!

Nincs több kérdésem, a macska való nektek!

Nem minden nőnek az a vágya álma hogy szüljön gyereket ,iskoláztassa , nevelje és ami ezzel jár még. Én sem vagyom ezekre. Nem akarok nem is fogok szülni. Kutyamra soha nem néztem úgy mintha a gyerkem lenne. Egyszerűen szeretem az én felelősségem

Egy férfi miatt nem dobnam el. Nem értem miért baj hogy nem várok ilyen hülye elcsépelt dolgot hogy tartson biztonságban . Nem egy ne bánts virág vagyok akit biztonságban kell tartani. Ez egy bolygó nem létezik biztonság.

Ha mondjuk születne egy gyerekem, akiről kiderül, hogy allergiás a cicákra, akkor nyilván ilyen esetben nagy szívfájdalommal és zokogva, de megszabadulnék a cicától, mert ugyan felelősséget vállaltam érte, a gyerekért is ugyanezt megtettem, és mondjuk itt a fontossági sorrend azért elég evidens. Viszont a párom tudom úgy, tudatosan választani, hogy vagy elfogadja és együtt tud élni a macskámmal, vagy nem, ez utóbbi esetben nem lesz a párom. Helyzetfüggő, megkérdezném, hogy gyógyszer vagy hasonlók mellett együtt tudna-e élni a cicával, de ha nem, akkor felesleges összeköltözésen agyalni, mert nekem gyerekkorom óta társam egy macska, hiányzik ha nincs mellettem, igényem van a kis doromboló szőrös popójára. Párt választhatok (és választottam is) olyat, akinek ez ugyanígy igénye, ez szabad döntés kérdése. A cica viszont nem választhat, ő ugyanolyan védtelen, felelősséggel járó kis életke, mint a gyerek- igen, számomra a macskám nyíltan vállalva gyerekpótlék, szóval már csak emiatt sem tudnék lemondani róla, ez van.

Viszont esetetekben (efölött valahogy sokan átsuhantak) az, hogy a szülők is eladják a családi házat és költöznek lakásba, nehezíti a helyzetet. Valóban könnyebb lenne azt mondani, hogy maradjon az eddig megszokott helyén a cica, neki az jobb (amúgy nem feltétlenül, nagyon tudnak ám személyhez is ragaszkodni), de ez nem alternatíva, szóval ezen kár is lovagolni. 8 éves macska még annyira nem öreg, még bőven van mozgásigénye, még akkor is, ha ivartalanított (19 évig élt az első cicám, az utolsó 1-2 évét leszámítva pontosan ugyanolyan aktív volt, mint az első 1-2ben, az ivartalanítás nem sokat változtatott a dolgon), és ha eddig hozzászokott hogy keresztül-kasul járhatja a világot, akkor nagy törés neki egy kis panelbe beszorítani. Fajtától is függ persze, jelenleg perzsa macskám van, őt ugyan kölyökkorától kezdve lakásban tartom, ehhez szokott hozzá, neki ez a 60 nm az élettere és abszolút elegendő neki, a nap 99%-ában amúgy is csak a kanapén alszik, de mondjuk egy utcai koktél menhelyi cicus vagy egy Main Coon már kicsit sem való lakásba, akármennyire is megpróbáljátok telepakolni mindenféle cicajátékkal meg építetek neki a falra polcokat, amiken bóklászhat. A macska szempontjából mindegy lenne, hogy a szülőkkel megy lakásba vagy veled, neki bárhogy is nézed, mindenképpen rossz lesz. Szóval ez ebből a szempontból nem érv, bár mondhatod azt, hogy legalább csak az egyikőtöknek legyen xar, ha már egyéb opció nem létezik.

Mondjuk az nem a barátnőd megítélése, hogy milyen allergia komoly és milyen nem, nyilván én sem örülnék neki, ha a saját otthonomban folyton-folyvást nem tudnék lélegezni vagy álmomban megfulladnék, mert a macska odafeküdt mellém éjszaka aludni. Ha te elég súlyosnak ítéled, akkor inkább ne költözzetek össze, és így mindketten jól jártok.

Orgazmus, biztonságérzés😂😂😂

Biztonságban vagyok férfi nélkül is.

A férfiak nagy része pedig orgazmus közelébe sem juttatja a partnerét.

Durva, hogy azt gondoljátok, hogy nélkületek nem lehet boldogan élni.