Normálisak ezek az érzések egy kapcsolatban?

"esetleg jobb lenne egyedül kötöttségek és elvárások nélkül."

jobb lenne!

hidd el, az a szabadság mindennél többet ér.

így meg tűrheted a baszhatnékát, dolgozhatsz rá, szerintem te nem is vagy szerelmes belé (már).

Én úgy emlékszem pár hete volt itt hasonló kérdés, és szerintem azt is te írtad ki.

Ez azt mutatja, hogy ez súlyos probléma neked, és menekülnöd kéne.

Őszintén tedd fel magadnak a kérdést, 19 hónappal ezelőtt mennyire játszottak szerepet az anyagiak, legfőképpen a lakhatásod problémája, amikor összejöttél ezzel a fickóval?

Hol laktál azelőtt?

Én elhiszem, hogy az elején tényleg vonzódtál hozzá, de azt sem tartom kizártnak, hogy számodra ez már akkor is valahol egy kényszerhelyzet volt.

50 pluszos nő vagy, nincs saját ingatlanod, vagy ha van, nem te laksz ott, a legkönnyebb ezt megoldni azzal, ha fejest ugrasz egy párkapcsolatba és összeköltözöl az illetővel.

De az élet bebizonyította, hogy ez mégsem fáklyás menet, és rengeteg kötelem (pl. napi szex, házimunka), megfelelési kényszer vegyül ebbe, ami felőröl.

Virginia Woolf már több mint fél évszázada leírta, hogy minden nő megérdemel egy saját otthont, szomorú, hogy ma egy (rengeteg!) középkorú magyar nő számára ez nem elérhető opció.

Abban az életszakaszban vagy, amikor már nehezebb alkalmazkodni, idomulni, az ember vágyik a nyugalomra, saját ritmusában élne.

Szóval legyünk őszinték: ez nagyrészt érdekkapcsolat.

És most nem tudsz hova menni, kitörni.

Ezt kéne megoldani.

Ha van/volt saját lakásod, akkor azt visszaszerezni.

És élni egyedül, függetlenül,nyugiban.

Nem kínozna senki a napi aktusokkal, akkor főznél, amikor neked tetszik, és attól még lehetnek színes, izgalmas programjaid, ez nem párkapcsolatfüggő!

12-es röviden, de tömören mindent megmondott, szerintem is így van.

Kérdező, a másik meg: Írtad, hogy van saját ingatlanod, de más lakik benne. Hát akkor végső soron kiteheted, szóval ne ess kétségbe.