Ezek nem voltak normálisak egy kapcsolatban ugye? Vagy türelmetlen voltam? Még mindig nagyon bánt.

Volt egy 5 hónapig tartó kapcsolatom. Nagyon jól indult, órákig beszélgettünk,jól éreztünk magunkat együtt. Úgy éreztem végre találtam egy normális pasit.

Lelkendezett,hogy el fogja mondani a szüleinek,hogy együtt vagyunk. Ez volt 1 hónap után. 3 hónap után még mindig nem tudtak rólam a szülei. Ha nálam volt és hazatelefontált,akkor mindig hazudott valamit. Pl. egy havernál van, vagy most indul boltba.

3 hónapig úgy voltam,hogy majd,ha akarja,elmondja. De kezdtem ideges lenni,mindegy ilyen telefonnál.

Szóvá is tettem,de erre mindig az volt a válasz,hogy elmondja,ha úgy érzi. Különben is,mikor mondja el? Otthon egy vasárnapi ebéd kellős közepén?

Nagyon megbántott,de még vártam, hátha változik valami.

Másik furcsa dolog,hogy az ő albérletébe ( vidékiek vagyunk és Budapesten tanulunk) soha nem hívott meg. Nem is volt ezzel problémám,addig amíg el nem jött a vizsgaidőszak. Nem találkoztunk ugyanis már 1 hete,akkor kérdeztem tőle,hogy mi lenne,ha én mennék el hozzá az albérletbe,mondván ő hozzám nem jön,mert nem akarja cipelni az öltönyét.

Erre az volt a válasz,hogy nem mehetek,mert nem beszélte meg a lakótársával plusz rendetlenség van.

Mondanom sem kell,ezek után sem hívott el magához.

Az utolsó csepp a pohárban az volt,mikor a névnapomat felejtette el.

Szakításnál mindezeket újra elmondtam neki. Felháborodott,hogy én türelmetlen vagyok és nem értem meg őt.

5 hónap alatt,milliószor próbáltam vele beszélni,érdeklődtem a családjáról,ahol állítólag minden rendben van,sose mondott semmit,hogy miért nem mutat be. 3 hónap telt el a szakítás óta,de még mindig nagyon bántanak ezek a dolog,főleg a titkolózás és az,hogy egész karácsony és szilveszter alatt nélküle kellett lennem.

Néha elbizonytalanodok,hogy tényleg nem voltam-e türelmetlen?