Nektek mi a véleményetek erről a helyzetről? (hosszú)

A barátommal együtt élünk az ő lakásában, ő dolgozik, én még egyetemre járok. Az egyik fő “problémám” mostanában, hogy úgy érzem, hogy szinte csak lakótársak vagyunk. Hétközben semmi közös program, mert ő amint hazajön, egy-két puszi után már ül is le a számítógéphez. A “közös program” ilyenkor max egy együtt vacsi fél-1 óra sorozat nézéssel + együtt zuhanyzás később.

Valamint hétközben 2 napot van itt az egyik előző kapcsolatából született gyermeke, ilyenkorra közös programnak max a zuhanyzás van, van, amikor ahhoz sincs kedve.

Hétvégén is úgy érzem, hogy nehezen lehet rávenni arra, hogy programot csináljunk, vagy egyáltalán valamit együtt. Szerinte az együttélés az már programnak számít, nekem viszont kicsit kevésnek érződik. Ha vacsorázunk, akkor az esetek nagy százalékában úgy van, hogy én pakolok be és ki, és én csinálom meg neki a kaját. Ha a gyermeke itt van, akkor neki is én csinálom, plusz a barátomnak is viszem oda a géphez.

Hétközben 1-2szer az egyik haverja is átjön. A munkából egyébként átlagban 5, fél 6 körül ér haza. A gépezései általában hajnalig tartanak, sokszor fel is ébredek miatta éjszaka, ami miatt reggel hajlamos vagyok morcos lenni.

A másik dolog, ami zavar, hogy ő kijelentette, hogy akar lenni a főnök a kapcsolatban, hogy ő parancsolgatni akar. Mikor az erről szóló beszélgetésben, vagyis inkább veszekedésben megjegyeztem, hogy az én “illúziómban” egy kapcsolat két egyenrangú emberről szól, akkor csak annyit mondott, hogy fejezzem be ezt a femnáci baromságot. Ez a “főnökségi eszméje” sokszor meg is nyilvánul olyanokban, hogy minden kis apróságért ugràltat, hozz inni, hozz enni, hozz ezt, hozz azt...

Egy másik ehhez kapcsolódó súrlódási pontunk a takarítás kérdése. Ő kijelentette, hogy nem nagyon hajlandó részt venni az ilyen dolgokban, mert szerinte ez az én dolgom, mert nekem több időm van, meg hát én vagyok a nő. Ő nagyon rendetlen, a levetett ruhákat szétdobálja, a szemetet az asztalon hagyja, ha ki-vagy levesz valamit valahonnan, nem rakja vissza, ha vesz elő nasit a szekrényből, nyitva hagyja a szekrényajtót meg ilyenek... de ha szólok az ilyenek miatt, akkor azt kapom nagyjából, hogy nekem derogál utàna pakolni...

A szabadidőről szólva, ő mindig azzal érvel, hogy én csak 3 napot járok suliba egy héten ( ilyenkor egyébként előbb megyek,és később jövök, mint ő), viszont hiába mondom neki, hogy ha tényleg készülni akarnék az órákra, szintentartani és fejleszteni a tudásom ( nyelvszak), akkor nekem ez a két ‘pihenőnapom’ simán elmegy ezzel. Idén szakdolgozom, valamint egyéb tudományos munkát is csinálok, amihez idő kellene, de néha egyszerűen rendrakás utàn időm, meg energiám sincs ezekkel haladni.

Nektek mi a véleményetek erről? Túlreagálom és nincs igazam, vagy van abban valamennyi igazság, amit gondolok? Igyekeztem ‘fröcsögés’ nélkül leírni azokat a dolgokat, amik bántanak, úgyhogy kérlek, ti is így válaszoljatok, bármelyik álláspontnak is adtok igazat. Őszintén szólva nincs túl sok tapasztalatom párkapcsolati téren, ezért is vagyok bizonytalan, hogy álomvilágban élek-e az elképzeléseimmel kapcsolatban, vagy nem. 7 hónapja vagyunk együtt, 2,5 hónap után költöztünk össze, 3,5 év van köztünk, mindketten a huszas éveinkben járunk.

Ha valami nem világos, további magyarázatot igényel, vagy nem tértem ki rá, akkor szíveden megírom itt is vagy akár privátban.