Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
"Magányos farkas" életmódból ki lehet jönni valahogy,
kell egyáltalán?
Figyelt kérdés
Én alapvetően mindig is önálló voltam, nagyon fiatalon a saját lábamra álltam és a szüleim is úgy neveltek, hogy csak magamra számítsak. Nem arról van szó, hogy nincs szükségem társaságra, vagy akár párkapcsolatra, mert alapból nagyon szeretek társaságban lenni és kifejezetten érzelmes vagyok, viszont ha problémám van azt mindig egyedül oldom meg, sosem kérek segítséget és nem is szeretek, mert tudom, hogy ha a magam dolgait én intézem az akkor és úgy lesz megcsinálva ahogy én szeretném. Így van ez bármivel, ha a házimunkáról van szó, ha a magánéletemről, vagy akár pénzügyekről én sosem kérek mástól segítséget és ezt többen nehezményezték már. Úgy érezték, hogy nem bízom meg bennük, hogy kizárom őket az életemből,sőt olyan is volt már aki azt hitte, hogy túl hülyének gondolom ahhoz, hogy segítsen és ezért nem kérem sose. Próbálkoztam már azzal is, hogy engedek egy picit ebből, de nagyon nehéz és kényelmetlenül is élem meg ezt. Szerintetek hogy tudnám ezt levetkőzni, vagy kell ezt egyáltalán? Ez mindenkinek zavaró lenne?
2018. okt. 29. 16:22
1/10 anonim válasza:
Engem is kihajított pár pasi azért, mert ugyanilyen voltam. Magamba néztem, és arra jutottam, hogy tényleg változtatnom kéne.
Mostanra sikerült elérnem, hogy már merek segítséget kérni, egyből működik a párkapcsolatom hosszú távon, és így utólag számomra is marhaságnak tűnik az ilyen hozzáállás. :) Csomó kellemetlen komplexusom eltűnt, ahogy ezt levetkőztem magamról, szóval szerintem nem egészséges mentalitás, mindenképp megéri leküzdeni, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Szóval még ha találsz is olyat, akit nem zavar, szerintem a saját érdekedben megéri ezen változtatni.
2018. okt. 29. 16:29
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Igen, joggal érezhetik a barátaid vagy a párod, hogy feleslegesek az életedben. Néha kell egy engedni az egóból és merni segítséget kérni. Nem arról van szó, hogy ügyetlen vagy és ne tudnád megoldani, de egy ponton túl azért nagyon sok energia mindent mindig magunk csinálni! Ha segítséget kérsz az egy visszajelzés arról, hogy másokat is értékesnek és fontosnak tartasz.
De ha ez így nem megy, akkor ajánld fel a saját magad segítségét! Te hányszor segítesz önzetlenül másokon? Fontos adni és kapni is, mert ettől fejlődnek az emberi kapcsolataink.
2018. okt. 29. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 A legrosszindulatúbb válasza:
Pont ugyanilyen vagyok én is, mint te. Szóról szóra minden egyezik. Viszont miért akarsz megváltozni? Csak azért, hogy megfelelj olyanoknak, akik alapból el se fogadnának téged? Ne tedd! Legyél olyan, amilyen. Akinek nem tetszik a szemléleted, hozzáállásod, az keressen mást.
2018. okt. 29. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 A kérdező kommentje:
Ez nem teljesen egó kérdése. Nyilván van benne az is valamilyen fokon, de nem azért nem kérek segítséget, mert azt gondolom, hogy ettől gyengébbnek, bénábbnak tűnök, szimplán úgy érzem a saját problémáimat nekem kell megoldanom és nem akarok ezzel másokat terhelni.
2018. okt. 29. 16:36
5/10 anonim válasza:
#4
Igen igen, én is ezért nem kértem segítséget. Utólag nézve nevetséges hozzáállás, és őszintén szólva meg is értem az exeimet, hogy irritáltam őket ezzel.
2018. okt. 29. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 anonim válasza:
Én, mint a valaha volt összes kapcsolatomban az abszolút domináns fél is ilyen vagyok. Az örök támasz. Voltak panaszkodások, hogy velem nehéz, mert úgy érzik nincs rájuk szükségem, hogy nem bírják kiélni mellettem a gondoskodós, otthonteremtős, figyelmes énjüket, de tulajdonképpen olyan támaszuk voltam, ami feledtette ezt a hiányosságomat. Én elmondom, hogy mi van velem mindig. Csak olyan gyorsan megoldom, vagy találok rá valami értékelhető megoldást, hogy esélytelen a segítségemre lenni. Illetve nem rogyok meg a terhek alatt, így valóban szükségtelen a pátyolgatás. Persze ez csak a felszín. Azért rólam sem pattannak le a megterhelő történések, csupán nagyon büszkén állom a sarat. Ha pedig valami irtónagy hordereű dolog történik, elvonulok. Ezt pedig eddig mindig tiszteletben tartották. Aztán ha összekapartam magam, már tudtam róla beszélni.
2018. okt. 29. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Miert neked kellene valtoztatnod, ha sok ember egoja nem viseli el, hogy te, hogy eled az eletedet.
"Valaki azt hitte, hogy tul hulyenek gondolod"
Ez total rola szol es a kisebbrendusegi erzeseirol, nem rolad.
En is ilyen vagyok amugy. Es sokkal kevesebb erofeszites sajat magad megcsinalni, mint elmagyarazni, hogy mit is akarsz. Aztan, ha megse ugy csinaljak, ahogy szeretned, akkor meg abbol lenne a baj.
2018. okt. 29. 16:52
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 anonim válasza:
#8
Nem baj, hogy nem ez volt a kérdés? Ráadásul a kérdező írta, hogy szeret társaságban lenni, és érzelmes típus.
Menj már máshova megsavanyodni. Nincs valami jó incel fórum, ahol megértenének, vagy mi?
2018. okt. 30. 12:51
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 anonim válasza:
Én is pont ilyen típus vagyok és a férjem számára tök nagy előny, nem pedig hátrány. A titok szvsz az, hogy olyan társat kell keresni, akinek nincsenek ilyen téren komplexusai és nem attól érzi magát jól egy kapcsolatban, hogy a másiknak szüksége van rá. Én például marhára nem szeretném, hogy valakinek szüksége legyen rám, ne azért legyen velem valaki, mert nélkülem nem tud meglenni, hanem mert szeret, velem akar lenni és hozzáadok valami pluszt az életéhez. Természetesen beavatom a problémáimba, nem titkolom előle, ha épp valamilyen gondom van, sőt, előfordult már, hogy együtt ötletelünk, hogyan oldjak meg valamit, de abból sose volt gond, hogy nem kérek segítséget és hogy nincs olyan dolog az életemben, amit ne oldanék meg simán önállóan. Én nem lennék hajlandó megerőszakolni a személyiségem csak azért, hogy legyen mellettem valaki, nem tudnék leélni egy életet egy olyan szerepben, ami nem én vagyok, annyit egy szerelem/párkapcsolat se ér szerintem.
2018. okt. 30. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 anonim válasza:
Nálunk ez komoly problémát jelentett a párkapcsolatunk elején. Sokáig éltem egyedül, hozzászoktam, hogy csak magamra számíthatok, a problémáimat nekem kell megoldanom. Aztán jött a párom, aki nem találta a helyét az életemben. Valamilyen szinten ez a viselkedés "ledominálásnak" számíthat, ami sosem jó. Szép lassan megtanultam lejjebb adno a dolgokból, elengedni szálakat és átadni az ő kezébe. Ő jól viselte és viseli ezen stílus maradványokat, szóval nincs gond. Az egyedüli amiből nem tudok engedni, az a magány. Szükségem van néha arra, hogy elvonuljak és senki ne szóljon hozzám aznap este már. Szerencsére a párom is ilyen. :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: