Máshol tényleg furcsának, rossznak számít, ha egy pár valamelyikük szüleihez költözik össze?

#20: a banki árveréses lakásoknál nem árt figyelembe venni, hogy elképzelhető, hogy a lakója nem akar majd csendben távozni a már nem a tulajdonában lévő lakásból, aztán mehet a hercehurca.

...meg persze az embernek el kell számolni a saját lelkiismeretével. Van akinek belefér mások tragédiáján gazdagodni, van, akinek nem.

Mások tragédiája? Valahogy nem tudom sajnálni azokat, akik meggondolatlanul és összevissza kapkodják a hiteleket, nem tájékozódnak és eladósodnak. Az ilyenek miatt mentek le a béka feneke alá a betéti kamatok, pedig nagyon jó kis kamatok voltak egy időben, de a hitelkárosultakat meg kellett segíteni. Az én lakásom előző tulaját sem sajnáltam emiatt (a gyásza miatt részvétem, de az más kérdés), két lakásra is vettek fel hitelt, halmozták az adósságot, ezen a lakáson majdnem annyi hitel volt, amennyiért végül a lakást megvettem, és ha árverezik, lehet, hogy csak annyiért sikerül, amennyi a tartozás volt, így pár milliót azért mégiscsak nyertek rajta azután, hogy a bankot kifizették. Én előre terveztem, sok ajánlatot átnéztem, kalkuláltam, figyeltem, megnéztem, milyen lehetőségeim vannak, és amik voltak, azokkal éltem, egyetlen hitelem van, amit a lakás miatt vettem fel, azt is 5 év alatt kifizetem, és nem vagyok multimilliárdos, a szüleim is csak kis részben segítettek, a nagyobb részét én hoztam össze, és ha a szüleimen múlt volna, örökké velük kellene élnem, és nekünk ez igencsak konfliktusos volt.

Aki el akar költözni a szülőktől, az tesz érte, az minden követ megmozgat, az nem válogat, csak amennyit muszáj. Nekem sem az a célom, hogy panelban éljem le az életem, de kezdő lakásnak jó, a hitel kinullázása után ez tőke, eladhatom, kiadhatom, és külön lehetek a szüleimtől, nem kell úgy elmennem otthonról, hogy azon aggódjak, hogy ma vajon mire érek haza, nyugalmam van.

Aki megteheti, hogy válogasson a lakások terén, az tegye, nekem olyan családom van, hogy vagy nem válogatok túlságosan, vagy tönkremennek az idegeim. Mehettem volna albérletbe? Persze, és akkor elfogy a pénzem, mert most töredékét fizetem hitelre annak, amennyi az albérleti díj lenne, plusz rezsi, aztán mehettem volna vissza a szüleimhez. Én úgy akartam elköltözni, hogy többé ne kelljen visszamenni, erre pedig más lehetőségem nem volt.

Itt gyakorin eléggé leszólják és ítélkeznek igen. De a való életben én sem azt látom, hogy mindenki külön él és hú de nagyon önálló.

A férjem haverjai már mind évek óta párkapcsolatban vannak 29-30 évesek, 6 párból 1 él csak külön a párjával a szülőktől, úgy, hogy a pasi szülei tették a seggük alá a lakást. (ez aztán marha nagy önállóság). De amúgy ők hálásak is érte, nem nagyképűek, nem verik erre a nyálukat, sose bántották azokat akik szülőkkel laknak- a párjukkal együtt.

A többiek összeköltöztek egyikük gyerekszobájába a szülőkhöz, dolgoznak, spórolnak ahogy tudnak. Sógornőm, a gyereke, és a férje a csaj nagymamájához költöztek be panelba hárman. Fél szoba nekik, fél a gyereknek, nagyi kint a nappaliban (ők mondjuk azóta már szétköltöztek, a férje elhagyta). Egy ideig anyóséknál is laktak, de sose fizettek rendesen rezsit, úgyhogy kirakta őket.

Mi a férjemmel, az én családommal(egyik szülő, testvér) egy kertes házban élünk, belül teljesen elválasztott, nem átjárható, külön bejáratú lakrészben. Magánszféra adott, mivel nincsen velük közösen használt belső tér, saját konyha és saját fürdő van mindenki oldalán. Rezsit felesben fizetjük, a háztartást, kaját mindenki magának természetesen, azt a pénzt pedig amivel egy idegen zsebét tömnénk meg albérlet címen, megspóroljuk, félretesszük.

Ők is spórolnak, és van más megtakarításuk is. Pár év múlva úgy néz ki költöznek, mert unják már a várost. Régebben elég gyakran költözött a családom, ehhez képest 12 éve lakunk itt. A férjem pedig 7,5 éve. Szóval majd venni akarnak egy kisebb házat máshol, mi maradunk és mienk lesz az egész ház. Akkor majd leszedjük a válaszfalat amit anno csináltattunk, mikor összeköltöztünk.

Van 2 kutya is. 1 itt, 1 ott, soha semmilyen konfliktusunk nem volt. Szeretik a férjemet, ő is őket, jó a kapcsolat. Mindenki éli a maga életét, senki nem szól bele a másikéba, és nem is zavarjuk egymást. Részben intelligencia kérdése az ilyen fajta együttélés, másrészt viszont ehhez az is kell, hogy mindkét fél alkalmas legyen rá. Akinek meg nem tetszik, vagy nem tart felnőttnek, szarjon sünt. Tőlem aztán költsön hitelre, albérletre, amire akar, vagy nyomorogjon 20 négyzetméteren ha ahhoz van kedve. Magánügye, ahogy nekünk is, hogy mi szeretünk itt kényelmesen élni.

Anyósommal pl nem tudnánk így élni, mert egyrészt 2 szobás lakásban él, semmi magánszféra, nem lenne leválasztható külön lakrész, a közösen használt dolgok (fürdő, konyha) miatt is, szar, no meg állandóan a nyakunkon lógna és nem lehetne élni mellette mert imádja, ha vannak körülötte és tőlünk is elvárná a jelenlétet. Ezt mi nem bírnánk. Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, van ellenpélda is.

Egészségesebb külön hàzban lakni.

Egyébként képzeljétek el, hogy nem csak Budapesten élnek emberek, hanem mit tudom én hàny megyében, hàny községben/vàrosban/falun.

Én 18 évesen albérletben éltem, az élet pedig úgy hozta, hogy mindig sajàt lakàssal/hàzzal rendelkező férfit ismertem meg.Munkahelyen, bevàsàrlàs stb. alkalmàval, akkoriba még voltak személyes ismerkedések.

Mi gyönyörű hàzban élünk, egy 3000 fős, nyugodt községben, hatalmas udvarral, rengeteg növénnyel, halastóval, és higyjétek el, nem 30 milliós hàz, pedig 120 nm-es, rendben van kívül-belül, munkalehetőség is van bőven, pàrom pl. tényleg jól keres, abszolúte nem nyomorgunk.

Én sajnos megörököltem apum hàzàt, amit kiadok albérletbe, de vissza nem megyek lakni vàrosba, a gyerekem imàdja ezt a helyet, biztonsàgos.

(Pàrom sem, én sem 20-asok tàboràba tartozunk, sőt!)

Nincs élettered, nincs az a fajta magànéleted a szülőkkel, mintha külön hàzban laknàl.Én megőrülnék, ha nem azt főzhetnék amit akarunk, ha nem én takaríthatnék, ha a hàznak nem annak a pontjàban ugorhatnànk egymásnak ahol rànk jön, akàr ebédlő, akàr konyha, akàr az udvar.

Az öcsémnek úgy lett sajàt lakàsa, hogy Németben gürizett, hazajött, megvette, akkor volt 28 éves.És nem tizenmillióért, plàne nem harmincért.

1,5 szobàs lakàs, gyönyörűen felújította.

Nekünk nem volt hàtszél, anyumat gyerekkoromban elvesztettem, apumat 3 éve, és a gyerekkorunk se a dőzsölésről szólt hogy finoman fogalmazzak.

Külön lehet költözni ha akar valaki.

Ha nem akar, mert jó neki, akkor maradjon.

De mondom, én belebetegnék ha nem egyedül vezethetném a hàztartàst.

Pàromnak se volt anno sok évvel ezelőtt(évtizedekkel!) hàtszele, Németorszàg, kegyetlen gürizés, és lett.

Van élet a fővàroson kívül is, munka is van, és nem mindenhol 150-200 egy albérlet, van rendezett lakàs 60-80-ért is, eladó hàzak pedig vannak 10 millió alatt is.

Végülis én még 40 alatt vagyok, ismerem itt a 30-as,40-es csalàdokat, senki nem lakik szülőkkel.Sajàt csalàd, sajàt élet.

"Egyébként képzeljétek el, hogy nem csak Budapesten élnek emberek, hanem mit tudom én hàny megyében, hàny községben/vàrosban/falun."

A kérdés kiegészítéséből idézek:

"Máshol a fiataloknak ennyi pénzük van, csak én lakok csóró helyen? (BP agglomeráció)"

Én egyébként tisztában vagyok, hogy sok helyen laknak emberek, de mindenkinek az a releváns környék, amihez neki kötődése van, gondolom, a kérdezőt is ide köti a munka például, ahogy engem is Budapesthez, mást meg máshova. De Budapesten és környékén sem lehetetlen megoldani egy ilyen helyzetet. A szüleim például nem költöznének anyám szülőfalujába, mert nincs munkalehetőség, hiába olcsók a házak, anyám meg még dolgozik.

Lehet élni Budapesten kívül, csak minek :D

Viccet félretéve, bizonyára van, aki meg tud élni vidéken is, de azért nagy átlagban Budapesten van a legjobb esélye az embernek jól megélni ma Magyarországon. De még ha kizárólag home officeból dolgozol is, az olyan dolgok, mint az infrastruktúra, szórakozás, kultúra, oktatás, egészségügy, vásárálási lehetőségek még hiányozhatnak.

Nem véletlenül olcsóbb egy vidéki ház, és nem mindenkinek megoldás.

A bevàsàrlàs sem okoz gondot, kocsival fél óra alatt a megyeszékhelyen vagyunk, 20 perc alatt a közelebbi kisvàrosban.

Maximàlisan elégedett vagyok a helyi iskolàval (igaz, még csak 3.-os a lànyom), de a megyeszékhelyen eléggé elismert szakközépiskolàk/gimnàziumok vannak, de ugye ez még odébb van.

Ha valami kulturàlis műsor érdekel, beülünk a kocsiba, elmegyünk, aztàn hazajövünk.

Szórakozàsra pedig Egerben is van lehetőség.

Persze akit a munkàja Bp.-hez köt, az ott marad, ott kell boldogulnia.

De mi vidéki emberek sem barlangban élünk, nem csiholjuk a tüzet, s nem pataknàl teknőben mosok.Ahol meg pàrom dolgozik, nincs rossz fizetés.

(Off volt, de bànt, hogy a vidéki emberekről azt hiszik a középkorban él)