Ez olyan, mintha kaptam volna egy útmutatót is a férfi mellé? Élnem kellene vele vagy ez csalás lenne?

23 éves vagyok, két gyerekkel az oldalamon. Van egy élettársam, aki 30 éves és egy fia van.

2 év "van mögöttünk" meg ugye előtte is beszélgettünk már.

Voltak/vannak/lesznek problémáink. Van, amit meg tudunk oldani és van állandó konfliktusforrásunk is, amit kevésbé tudunk jól kezelni. Mostanság elég sokszor vitatkozunk össze, bár ki is békülünk. Sokszor mond bántó dolgot, bár tudok, nem akar megbántani, csak...néha mindenen kiborulok. Azt hiszem, hogy nem kellene sírnom azon, hogy nem akar elvenni, hisz én sem akarok házasodni. :D meg ilyesmik...

A lényeg viszont, hogy neki van egy bátyja, akinek van neje. Ő feljött hozzám tegnap, hogy nekem akármioyen furcsa, ők egy családként tekintenek ránk, mivel a barátom velem tervez, nekik ezt mondta. És nem szeretné, ha a vitáink, a magunkba vetett hitem hiánya miatt szétmennénk mert nem akar nekünk rosszat.

Azt mondta, hogy ha gond van, ha beszélgetnék vagy ha nem tudom, hogyan kezeljek egy kettőnk közötti problémát, akkor őt kereshetem, meghallgat, segít.

Azt is felajanlotta, hogy szívessen látnak minket (gyerekek meg én), amikor úgy adódik és akkor szépen heten ebédelünk is aztán elmegyünk együtt meccset nézni (a barátom és a tesója fociznak, ez minden héten konstans tényező, tehát ha meccs van, ők ott vannak).

Ez nem csalás? Nem lenne rossz, etikátlan, ha én ezt a segítséget kihasználnám? És vajon nem lenne sok, ha tényleg élnék ezzel, hogy együtt töltsük az időt?