Élnétek a barátotok/férjetek szüleivel úgy ha a fiú nem akarna külön költözni tőlük és azt akarná, hogy ott lakjatok vele?

"A szüleivel élni egy jó nagy házban VAGY egyedül élni egy fos-szakadt garzonban vagy csóri kisházban, havi "nyócvanér plusz rezsi..."? Tudjátok, sárgásbarna tapéta, sarokban fikusz, lepusztult lépcsőház rosszabb esetben gangos bérház, a non-stop kint cigiző, basszushangú gyuszibácsival és az ő kedvesen feleselgető-felesezgető feleségével Irma nénivel... "Jóúvagy húsom?!" "Nédmán ittvannak a szomszéok attok cigit? Kénemá' soká gyün még a rokernyugdíj/segély"

Legalább valós képet festettél a magyarországi lakásbérlési helyzetről. Rokon fiatal csajsziék pont ilyenben laknak Bp-en, havi 100 + rezsi (egy szobás). Igaz, belváros, de bármikor áll, hogy emelhet nekik bérleti díjat az öreg, akitől bérbe veszik.

Mi hasonlóan élünk a párom apjával. Két ház ugyan, de egy udvar. Még így sem zökkenőmentes a dolog, de nincs belőle különösebb probléma. Itt tervezünk családot alapítani is.

A párom szülei elváltak, az édesanyja máaik városban él, lakásban. Ha ő is itt lenne, na azt asszem nem bírnám ki. Tündéri asszony, viszont imád mindenről tudni, mindenbe beleavatkozni, gondoskodni az ő egyetlen kisfiáról. Így, hogy ritkábban találkozunk, jó a viszonyunk (nem is jár hozzánk após miatt), amúgy tuti nem lenne az.

Nagybátyám és a felesége osztoznak egy emeletes házon a nagyszüleimmel. Övék az emelet, külön bejárattal, viszont a számlák közösek. Nagymátyám anyuci kisfia, neki tökéletesen megfelel. A feleségével viszonylag sokat vitáznak ezen, ő költözni akar, nagybátyám maradni. Bár a nőt sem értem, 5 évig élt ott gyerekvállalás előtt és végig panaszkodott az anyósára. De akkor minek szült oda?

Szóval egyazon házban én nem élnék, még a saját szüleimmel sem, főleg, ha közösködni kell értsd nincs saját konyhád, kb semmid.

Felejtős.

Keresnék helyette egy férfit, aki képes leválni 25+ éves korára anyuci melléről.

Exem 33 évesen is minden második hétvégét anyjáéknál tölt, ami az jelenti, hogy akkor csak anyuci van, meg apuci és a kocsi meg a bunkó öcsike, a barátnő meg le van szarva j magasról.

Aztán csodálkozott, hogy nyolc hónap után azt mondtam, hogy én ezt így nem csinálom.

Attól függ alkalmas- e az ember és a hely az együttélésre.Èn nem élnék anyóssal. Nem egy hàzisàrkàny, semmi bajom vele, de nem élnék a közelében. Egyrészt azért mert 1 légtérbe nem költözöm ahol max van egy szobànk és a fürdőn, konyhàn osztozni kell, meg kerülgetni a màsikat. Màsrészt én a nyugalmat szeretem. Magyarul: anyósom egy olyan ember aki szereti ha sokan vannak körülötte, ha a közelében laknànk, àllandóan a nyakunkra jàrna beszélgetni, tàrsasàgnak. Kösz nem!!!!!!!!

Mi a férjemmel egy nagy kertes hàzban lakunk, egy belül elvàlasztott külön bejàratú lakrészben. Nincs közösen hasznàlt belső tér, nem lehet belül àtjàrni, csak a kert, plusz a bejàrati kapu közös. Rezsi felesben, egyebeket mindenki magànak fizeti. Anyu és az idősebb tesóm a hàz utcai felében laknak, a mi részünk hàtrébb van , a kert felé. Van 2 kutya is:) Az ég vilàgon semmi probléma nincs, mindenki éli az életét, nem zavarjuk egymàst, nem jàrunk egymàs nyakàra. Fogadunk vendégeket is, anyósom pl volt múlt hónapban a férjem szülinapjàn itt, haverokat is hívtunk màr szilveszterezni. Hangosan randalírozni nem szoktunk egyébként sem. Nyugi van. 7 éve lakunk így. Anyóssal nem lehetne így lakni. 2 szobàs lakàsban él+ halàlra sértődne ha csak akkor futnànk össze ha épp adjuk a rezsi felére a pénzt miközben egy köpésre lakunk. Anyuékkal gyakorlatilag így van. Kivétel nyàron, akkor azért a fűnyíràsból kivesszük a részünket.:)