Élnétek a barátotok/férjetek szüleivel úgy ha a fiú nem akarna külön költözni tőlük és azt akarná, hogy ott lakjatok vele?

Ahhoz nagyon jó kapcsolatnak kell lenni az anyóssal meg az apóssal. Ha az anyuka kicsi fia nem akar elköltözni az régen rossz.

Egy hasonlót láttam ahol működött. Ott a lány szüleinél laktak és a szülők úgy szerették a fiút mint ha a sajátjuk lett volna. Elég ritka eset.

#1

Nincs akkora szeretet, hogy az ilyesmi hosszú távon működjön. Főleg ha gyerekek is vannak.

Jó, de most mi a rosszabb?

A szüleivel élni egy jó nagy házban VAGY egyedül élni egy fos-szakadt garzonban vagy csóri kisházban, havi "nyócvanér plusz rezsi..."? Tudjátok, sárgásbarna tapéta, sarokban fikusz, lepusztult lépcsőház rosszabb esetben gangos bérház, a non-stop kint cigiző, basszushangú gyuszibácsival és az ő kedvesen feleselgető-felesezgető feleségével Irma nénivel... "Jóúvagy húsom?!" "Nédmán ittvannak a szomszéok attok cigit? Kénemá' soká gyün még a rokernyugdíj/segély"

Igy van, mindenkinek jobb külön.Mi 3 évig laktunk a szüleimnél, akkor tudtunk lakást venni és elköltözni. A férjem jól kijött a szüleimmel, de teljesen más életmódot éltünk.Ki-mikor jön-megy, zuhanyzik, zörög...ez egy idő után feszültséget szül, ha kimondjuk, ha nem.

Egy darabig azt gondoltam,hogy egy emeletes családi házban, ahol külön bejárat van az emeletre, lehet együtt élni zökkenőmentesen. De erre is látok a családban ellenpéldát.Pl. lakásfelújítás..nem biztos,hogy pont akkor, pont olyan módon, pont annyiért, és pont úgy megosztva a költségeket akarja mindkét fél.Külön közműórák, mert egyébként egy négytagú kisgyerekes család nem annyit fogyaszt mint egy egyedülálló, vagy idősebb házaspár.

A fiatalokhoz barátok mennek, esetleg későig felvannak, hangosabbak, az idősebb szülők már pihennének..Szóval ezer konfliktusforrás van.

Pár évig elmegy, de törekedni kell artra,hogy külön alakítsuk az életünket.

Mármint örökre? Kizárt.

Mi is 2-3 évet bekkeltünk ki anyósoméknál, amíg nem lett saját.

Imádtuk egymást, anyósék igazi angyalok, mi se voltunk nagyon problémásak, de még így is feszült lett a helyzet a végére..

Nem volt konkrét probléma, csak sok-sok apróság, ami szép lassan az őrületbe kergeti az embert, pl kezdődött ott, hogy nem tudtunk csak úgy bármit megbeszélni, csak ha bezárkóztunk a szobába, nem tudtunk úgy barátokat hívni hogy na akkor banzáj ameddig jólesik... Figyelnem kellett hogy nem tudtam pl vasárnap hajat mosni, mert anyós is aznap mosott, és úgy már nem jutott volna mindenkinek melegvíz... Nem vízipipázhattunk a kertben, mert após utálta a szagát. Ilyesmik.

Ideiglenes megoldásnak nekünk bevált, és hálás vagyok érte anyóséknak, de állandóra biztos, hogy nem költöznék oda.

De van akinek beválik, sógornőmék állandóra terveznek a párja szüleinél. Van ilyen is.