Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátom nem érti meg, hogy én nem akarok hozzájuk költözni, mit tegyek?
3 éve vagyunk komoly párkapcsolatban, a barátom 24 éves, én 21. Majdnem 40 km-re lakunk egymástól, ezért amióta mindketten dolgozunk, felmerült az összeköltözés kérdése.
Albérletet a bizonytalanság miatt nem szeretnénk. Saját lakásra az ő szülővárosában, de még az én kisebb szülővárosomban sem lenne pénzünk, hitelt pedig csak legvégső esetben vennénk fel. A barátom szeretne az ő szülővárosában maradni, mert ott jobbak a lehetőségek, de az én egyik rokonomnak van egy jelenleg üres lakása az én szülővárosomban, amit kiadna nekünk, csak a rezsit kellene fizetnünk. A barátomnak ez nem tetszik. Úgyhogy most kitalálta, hogy amíg saját családi házra (nem is lakásra) gyűjtünk, lakjunk náluk. Nos, mivel én egész gyerekkoromban azt néztem, hogy anyukámat terrorizálja az élettársa (a mostohaapám), hogy "ez az én házam" meg "itt minden az enyém", megfogadtam, hogy soha többet nem költözök be senki házába. A barátom ezt nem hajlandó megérteni, azt hiszi, nem szeretem a szüleit, és ezen nagyon összekaptunk, sőt, most már a szülei is azt hiszik, valami bajom van velük.
Hogy oldhatnánk meg ezt a helyzetet úgy, hogy mindenkinek jó legyen?
Ugyanazt tudom mondani, mint az Egyes.
Ott az üres lakás, lehetnétek ketten, senkinek nem kellene kerülgetnie senkit, lehetnétek a magatok urai, össze is szoknátok, erre ő azt választja, hogy éljetek együtt a szüleivel...
Ha Neked adhatok egy tanácsot, a legjobb indulattal : ezt az emléket próbáld levetkőzni, próbálj megszabadulni tőle, függetlenül attól, hogy tényleg idiota ötlet a barátodtól. Csak azért mondom, mert lehet az életben egy váratlan fordulat, ne adja Isten, rossz dolog, amikor átmenetileg összekényszerültök, bármi és nem lesz más választás, csak elfogadni a helyzetet egy darabig.
Tehát ez az emlék nincs jó hatással az életedre.
Én se költöznék olyan városba, ahol nincs lehetőség, lehet ott akármilyen ház....
Mi mondjuk szülőknél bekkeltünk ki 2 évet - a helyetekben ezt albérletre cserélném, ha felétek van olyasmi, itt nemlétező fogalom :D - aztán vettünk egy mobilházat egy középkategóriás autó áráért, és most tudunk gyűjteni "rendes" házra, addig is van hol laknunk, ami saját. Nekünk bevált.
Az utolsó két válaszolónak:
Ő megyeszékhelyen él, én pedig egy kb. 35 000 lélekszámú városban. Én itt dolgozom, de feladnám a munkahelyemet, hogy elköltözzek a nagyobb városba, de ő nem. Lehetőségek mindkét helyen vannak, csak ott több, ő pedig nem vállalná azt, hogy megtartja a mostani melóhelyét, és a kisvárosból bejárni, mert jogsija még nincs, busszal meg kb. 1 óra lenne az út. Ami szerintem mondjuk nem olyan sok, de mindegy... :)
Egy élő pèlda arra miért nem jó a távkapcsolat.
A napi 80 km(2x40) utazás az sok, én sem vállalnám be.
Szakítsatok, és mindenki keressen HELYBEN párt magának!
40 km az a gyakorlatban fél óra autóutat jelent munka előtt- után.( busszal pedig 50 perc)
Nem távolság
(pl. Rákoshegyről Budára sem jutsz el ennyi idő alatt..)
Lusta költözni, kényelmes lenne, h anyu főz, mos rá, szexre te meg kéznél vagy..nah :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!