Szerintetek normális, hogy így érzek? Mit tehetnék?

A párommal egy éve vagyunk együtt. A munkánk és az anyagiak miatt nem tudtunk összeköltözni, az én szakmámban nehéz munkahelyet váltani, neki pedig betegek a szülei, ezért a családja közelében szeretne maradni hosszú távon (olyan a helyzet, hogy ezt én 100%-ig meg tudom érteni).

Most adódott egy lehetőség, hogy a párom kimenjen külföldre egy évre. Annyi pénzt kapna, amiből kijönne a költözés és az, hogy én esetleg egy-két hónapra munka nélkül maradok. Egy év alatt akár át is tudom képezni magam.

Nagyon szeretem őt, de most megijedtem. Szeretném támogatni őt, de ha költözünk, az nekem mindenképpen kiszolgáltatott helyzetet jelent. Kicsit attól félek, hogy koloncnak éli meg a kapcsolatunkat. Mindenbe nagyon igyekszem beleállni, de nem tudok többet keresni, nem értek annyira az építkezéshez... Pánikolok...

Szerintetek hogyan tudnám ezt a helyzetet megoldani?