Mit tehetnék, ha a barátom olyan szinten nem féltékeny, hogy az már nem normális?

Én megértem, hogy ez miért zavar, engem is zavart, mert előtte folyton rossz kapcsolataim voltak, és ehhez szoktam, hogy a féltékenység a másik iránti törődés, a másikhoz való ragaszkodás egy kifejezési formája. De aztán rájöttem, hogy ez csak azt jelenti, hogy megbízik bennem, és minthogy minden ember magából indul ki, úgy gondolja, hogy még ha tetszel is másnak, te nem fogsz ezzel a vonzalommal élni, mert őt szereted. Valójában ez jobb dolog, mint az alternatíva.

Egyébként még a kapcsolatunk elején én is ezzel szembesültem, akkor mondtam is a férjemnek, hogy legyen kedves legalább néha eljátszani, azóta is, ha mondjuk barátnőkkel kávézni megyek, akkor hazatérve játékosan megkérdezi, hogy "na, hányan hajtottak rád?", és én értékelem a törekvést. Legalább jelzi, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy rajta kívül más is vonzónak találjon, ez nekem elég. Az meg főleg jó, hogy nem kell folyamatosan azt bizonygatnom, hogy igenis hűséges felesége vagyok.

Szerintem nálad is tudna segíteni, ha ezt megbeszélnéd vele- az is lehet, hogy nekem van igazam, és csak a bizalmáról van szó, nem arról, hogy valójában nem tart elég vonzónak.

Most komolyan...? Azért legyen féltékeny, mert neked önbizalomhiányod van, és abb, hogy szeret, foglalkozik veled, nem érzed, hogy szeret és megbecsül.

Inkább keress fel egy pszichológust. Párod teljesen normálisan viselkedik, te viszont ezt nem mondhatod el magadról.

Én párom sem féltékeny, kicsit sem. És őszinte leszek, baromi jó érzés. Megbízik bennem, nem kell elszámolnom semmiről, és azzal találkozom, akivel akarok, anélkül, hogy hiszti lenne. Természetesen nincs is oka féltékenykedni, hűséges vagyok, de volt már betegesen féltékeny exem, aki totál kiborult attól is, ha csak beszélgettem egy másik férfival. Na az nem volt normális viselkedés, te pedig ezt hiányolod? Legyen már eszed...