A házasságok nagy részét a gyerek meg a ház tartja ossze?

Ha a szex tart ossze az gond

Mert mi tortenik ha egyikotok nem tud tobbet szexelni? Szetmennek?

És azt hiszed, mert ezt láttad otthon, hogy akkor ez az ideális? Hogy akkor a legtöbb házasság is ugyanolyan elcseszett, mint a szüleidé?

Na, akkor tessék az én szüleim tökéletesen szép pozitív példája:

Szüleim 4 év járás után házasodtak össze, még 6 évig együtt voltak és utána jöttem én. Anyukám 44 évesen daganatot kapott, és tavaly 56 évesen meghalt. 12 évig küzdött vele. Apa minden egyes kemókor, vizsgálatkor, műtétkor ott volt anya mellett, kitartott a végsőkig. Szinte majdnem az utolsó fillérüket is arra költötték, hogy anya meggyógyuljon. Étrend kiegészítők, orvosok, daganatos betegeknek tábor..stb.

Anya sajnos sz..r családi háttérből jött, volt benne egy jó nagy adag kisebbrendűségi komplexus és csak sajnos későn jött rá, hogy az anyja mennyire egy önző egoista energiavámpír. Anya daganatának kialakulásában a szülei elég erősen részt vettek.

Na, szóval apa nagyon szerette anyát, küzdött vele együtt, hogy meggyógyuljon.

Persze, minden házasságban felmerülnek problémák, akadályok, de ezek azért vannak, hogy együttes erővel leküzdjék a felek. A nehéz pillanatokban pedig megmutatkozik, hogy mennyire is erős az ő kapcsolatuk, szeretetük egymás iránt.

ma 18:24 Mint írtam, nem a szex, hanem szeretkezés. Óriási a különbség. Szexelni a nők nagy részével tudnák. Szeretkezni viszont csak azzal, akit szeretek.

"Mert mi tortenik ha egyikotok nem tud tobbet szexelni? Szetmennek?"

Voltak már gondok, vagy is betegség, komoly műtétek, stb. Nem, nem megyünk szét, a szeretet, türelem, megértés meg van egymás iránt.

Nullára pontoztak, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy így, több tíz éve tökéletesen működik a kapcsolatunk:))

Minket igen, a gyerek és az anyagiak, ház, kocsi tart össze. Ha nem lenne gyerek és az anyagi részét meg tudnám oldani egyedül, akkor elválnék.

Amúgy nemrég egy férfi olyan szépen mesélt nekem a feleségéről. Azt mondta, soha nem fog elválni, mert szükségük van egymásra. És mert van egy működő családjuk. És ez mindennél erősebb.

Volt már hűtlen. Engem is meg akart d..gni.

Szerencsétlen felesége...Ugyanakkor komolyan mondom, vágyni kezdtem rá, hogy egyszer engem is így szeressenek. Pedig az én férjem nem egy megcsalós típus. Ő csak szimplán nem tud szeretni se engem, se mást.

Elég sok középkorú férfi van a látókörömben, aki belefásult a házasságába. Megnézik a jó nőket és nem utasítanak vissza egy-egy ígéretesnek tűnő numerát. Ettől függetlenül szinte mindben van egy közös dolog. Hihetetlen szeretettel és odaadással beszélnek a családjukról, akikkel összetartoznak és soha nem hagynák el őket.

Sokáig nem értettem, hogy lehet hátat fordítani egy családnak és másnál keresni a boldogságot. Teljesen máshogy látom ezt azóta, amióta ilyen körökben dolgozom. Ékes példája ennek pl. a főnököm, aki egy hihetetlenül nyitott figura, így volt alkalmam vele erről beszélgetni. Én régen eszméletlenül megalázónak és elfogadhatatlannak tartottam, ha egy fél félrelép egy kapcsolatban. Aztán hallottam ezt az embert ahogy beszél a titkos életéről és a családjáról, a feleségéről. Utóbbit az egekbe magasztalta. Szereti és összetartja őket az, amit együtt elértek. Nem az anyagi javakra gondolt első sorban, inkább úgy éreztem egy iszonyat szoros kapcsot érez, amiért ő ajándékozta meg családdal. A családi egység egy és felbonthatatlan akkor is, ha a szexet máshol keresi, amikor éppen otthon nem kapja meg.

Számomra ugyanezt jelenti a családom. Vannak fellángolásaim más iránt és biztos vagyok benne, hogy a férjemnek is vannak. Ennek ellenére én nem tudok elképzelni olyan férfit, akiért felrúgnék mindent, amim jelenleg van. Az más kérdés, hogy én megcsalni sem lennék képes jelen pillanat a férjemet. Nem lángol a szerelmünk, nem esünk egymásnak lépten-nyomon, sőt... de van egy gyönyörű gyerekünk, közös anyagi javaink, aminek nem a ténye tart minket össze önmagában, hanem mindennek a mögöttes érzelmi háttere. Hogy vele együtt, kézenfogva értük el azt, amink van. Az út... az út a legfontosabb. A rengeteg emlék, amit egymástól kaptunk az idevezető úton és a rengeteg jövőbeni emlék, ami visz tovább minket együtt.