Hogyan ment az elszakadás az otthontól mikor összeköltöztél pároddal?

elszakadás könnyen

összeköltözés, összerázódás nehezebben, de jól

Én előbb egyedül fogok élni, legalább megtanulok mindent amit kell.

Nagyobb baj az összeköltözés, mivel szükségem van a saját térre a közös lakáson belül is. És ezt sokan nem tűrik el.

Simán. Miért, hogy ment volna? :D Nekem fura lenne, ha felnőtt emberként is a legnagyobb vágyam az lenne, hogy anyukámmal éljek - egyébként nagyon szeretem a szüleimet, de ez az élet rendje.

24N

Könnyen, mert bár nagyon szeretem a családomat, de vágytam már a saját életre. Eredetileg én is úgy terveztem, hogy jó lenne előbb egyedül külön élni, de aztán az élet máshogy hozta a dolgokat, így hát a családtól mentem a páromhoz. Nem bánom, mert nagyon kiegészítjük egymást, és boldog vagyok vele. :) Lassan négy éve élünk együtt. A családdal meg azóta még jobb a viszonyom.

29/n

Könnyen, 20 évesen már leléptem, mert bár szeretem a családom, de a távolság csak jót tesz ennek a kapcsolatnak... A családi szigorhoz képest engem még egy lakótársam és anno exem se tudott sokkolni, nálunk elég spártai körülmények voltak, ehhez képest a párommal élni elég laza volt. Ugyan szét mentünk, de azóta is egyedül élek, nem családdal, szóval szerintem nekem továbbra sem lenne nehéz összeköltözni valakivel.

27N

"Végre leléphetek", és "végre nem kell 1000km-t ingáznunk, hogy láthassuk egymást".

Nagyon boldog voltam, alig vártam, hogy kilépjek a ház ajtaján (főleg, mivel akkor már egy hónapja meg otthon a hiszi, a balhé és ordítás vagy épp sértődöttség - pedig már tudták, hogy menni fogok).

Olyan jó volt úgy felszállni a vonatra a párommal, hogy vége a háromhetenkénti találkáknak, a várakozásnak, az elválás szomorúságának, mindennek, amit a távolság hozott a kapcolatunkba.

27 voltam akkor, most 29 vagyok, 1,5 éve élünk együtt.