Normális dolog az, hogy így akarom élni az életem?

Én csak azt nem értem, hogy sokan miért asszociálnak arra, hogy a kérdező valami hatalmas vagyont akar felhalmozni és luxus körülmények között akar élni, mert ő ezt tekinti boldogságnak és később ezzel szeretne érvényesülni...Az addig oké, hogy van sok ilyen, én ezt aláírom, de szerintem a kérdező leírásából nem jött le az, hogy ő is így gondolkodik. Egy szóval nem mondott semmi ilyesmit... Szerintem nem feltétlenül a jó szempontból közelítették meg páran a kérdést. Én semmi kivetnivalót nem látok a kérdező véleményében, maximum azt, ha ő ehhez mereven tartani akarja magát, mert az valószínűleg nem fog menni. Lehet tervezni, lehet célokat kitűzni (sőt szerintem kell is!), de nem szabad minden egyéb lehetőséget kizárni, mert senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő.

Én egy 19 éves lány vagyok és vannak céljaim, vannak terveim és van egy elképzelésem a jövőmről, ami még nyilván elég képlékeny, mert bármi történhet, de alapvetően megvannak azok az értékek, amiket én fontosnak tartok és ezek szerint szeretném élni az életemet. Azt tanulom, amit szeretek és még szeretnék is tanulni, később szeretnék is vele foglalkozni, karriert építeni. Van hobbim, amit szintén nagyon szeretek és szívesen foglalkozom vele, szeretek önkénteskedni és még a jövőben is szeretnék minél több önkéntes munkát végezni, utazni, új embereket megismerni és új dolgokat tapasztalni. Valamint értelemszerűen majd szeretnék magamnak egy számomra megfelelő életszínvonalat biztosítani és részben ezért is dolgozom, hogy erre lehetőségem legyen és ne a nyomorgásról vagy a kiszolgáltatottságról szóljon az egész életem...A házasság, család pedig még nagyon, de nagyon messze van. Pénzre pedig szükség van, lehet ezt tagadni, csak igazából nem érdemes, mert ez egy tény. Biztosan megvan annak a vadromantikája, ha a szegény kislány és a fiú összetalálkozik és együtt szenvednek, hosszú évek fáradtságos munkája és rengeteg idő, fáradtság, verejték árán szépen lassan, apró léptenként együtt építgetik az életüket. Ezzel sincsen baj és nyilván mindenkinek mások a lehetőségei, igényei stb., de nem értem, hogy miért ezt kellene mindenkinek követnie. Ha nekem most van lehetőségem arra, hogy magammal foglalkozzak, megalapozzam a jövőmet és tegyek azért, hogy nekem jobb legyen, akkor miért ne tenném meg? Azért mert egyedül vagyok és nincsen párom és "jaj, a pénz önmagában nem boldogít"? Attól én még ugyanolyan ember vagyok és leszek, nekem is van és lesz életem, amit szeretnék úgy élni, ahogyan az nekem jól esik és ez boldogít. Ehhez pedig tetszik vagy nem tetszik kell pénz is, amiért pedig tenni kell.

Fiatal vagyok és nálam erről szól a fiatalság, hogy tanulok, tapasztalok. Nem pedig arról, hogy valamilyen módon lekössem magam és megállapodjak pl. legyen szó párkapcsolatról, mert úgy érzem, hogy úgy nem használnám ki a lehetőségeimet (és ez alatt nem azt értem, hogy minden nap mással akarok fetrengeni!!!). Nincsen párom és nem is vágyom rá kifejezetten. Nekem az nem hiányzik, hogy valakivel ilyen "megállapodás" alapján együtt éljek, mert, hogy "ennyi idősen már jó, ha van valakod" vagy "párkapcsolatok terén is tapasztalatot kell szerezni", mert ez nem őszinte és semmi értelme nincsen. Ha lesz olyan, akivel tényleg minden működőképes lehet és szeretjük egymást, megértjük egymást, támogatjuk egymást és megvan a bizalom, tudunk együtt működni, ugyanakkor emellett képesek vagyunk önálló független emberként is létezni, akkor természetesen nem fogom azt mondani, hogy "nem bocs, én majd x éves korom után fogok párkapcsolatban élni, mert így terveztem el" (mondom ezzel a részével nem is értek egyet), mert ez értelemszerűen nem így működik. Ugyanakkor szerintem ez nagyon ritka. A legtöbb kapcsolat (főleg fiatal korban) miről szól? Arról, hogy fel lehet vele vágni a haveroknak vagy barátnőknek / hogy meg lehet mutatni anyucinak és apucinak, hogy "na, nézzétek már nekem is van valakim" mégsem vagyok olyan szerencsétlen, mint ahogyan gondoltátok / arról, hogy van egy személy, aki bármikor a rendelkezésedre áll, ha dughatnékod van / arról, hogy görcsösen meg akarsz felelni a társadalmi normáknak, mert "az ember társas lény és mindenkinek kell egy társ" és még sorolhatnám....közben pedig megy a veszekedés, féltékenykedés, a durcizás, a hisztizés és a kisajátítás stb. Na, nekem erre semmi szükségem nincsen, mert így minden lennék csak boldog nem.

"akik szerint ,,elb_sztam a fiatalságom",most valahol 250 nettóért gürcölnek vagy 3kilóért,van valami retek nőjük"

:D Aha tehát aki szerinted szaros (khmm) 250-300 ezret keres egy hónapban annak csakis retek nője lehet.Amúgy te melyik országban élsz kamugépecske? Mert hogy ennyit a magyarok nagy része sajnos nem tud keresni az is igaz. Ha meg egy családban/párkapcsolatban megvan a fejenkénti 250-300 az már 600 ezer összbevétel körül van. Ezen mi a tróger tecskó gyanus te nyomoronc?

Akkora egy kamugép vagy 39%-os hogy az valami hihetetlen. Legyél már tisztába az élettel aztán kezdj el kamukázni inkább bármiről is.

Amúgy meg elég elolvasni a soraidat, írásképedet, stílusod, mint valami elkényeztetett 18 éves p.csa, vagy fiúcska.

Úgy vagy te menő meg tanult, ahogy mi jártunk a Holdon :D

Idióta.

Ha meg a töredékei is igaz annak amit írsz (kétlem), akkor arra meg nem lennéék túl büszke hogy pénzzel tudtál magadnak venni okos szép nőt :D Te figyu, az azért megvan hogy sok férfinek ez csak úgy jár? Önmagáért? Rengeteg okos szép nő van, aki ad is magára képezi is magát, nem is kell őt eltartani, nem a menő audis pasi neki a cél, csak ők nem a fajtáddal fognak leállni. Te meg majd pillázhatsz ha 50+-osan ott állsz egyedül mint a kisujjam, mert a pénzéhes cicusok már lemorzsolódtak, jött fiatalabb kan a képbe, komolyra meg senkinek nem kellesz.....ja várj, végülis létezik egy Andy Vajna is lehet az ő életére hajtasz...Timikéd még neked is lehet akit eltarthatsz míg ő világot lát :) Tapsvihar.

Mindenki élje úgy az életét, ahogy neki tetszik. Ha te ezt szeretnéd, akkor legyen így. Ugyanakkor én is azt mondom, hogy nem szabad elrejtőzni a világ elől. Mi a párommal akkor találkoztunk, amikor én 26 voltam, ő pedig 31. Én akkor végeztem az egyetemen, ő pedig egy másikon. Mellette dolgozgatott ezt azt, de a jelenlegi karrierje igazából már mellettem indult be. Mindketten jól keresünk és az anyagi javainkat már együtt építjük. Én ezt így tartom szépnek.

Valamire való nőként nem szívesen ültem bele a tutiba azért, hogyha utána vége lesz valamiért, akkor mehessek egy bőrönddel az utamra, ahogy jöttem.

Szóval valakinek ez jön be, valakinek az.

Nekem jobban tetszik ez, ahol mindketten a közös céljainkat kergetjük, ezért dolgozunk. Van lakásunk, két autónk, évente többször nyaralni járunk és még nem vagyok 30. Átlag magyarhoz képest jól élünk és mindig többre vágyunk, ami szerintem természetes, de tudjuk honnan jöttünk és főleg tudjuk, hogy ezt egymásnak is köszönhetjük. Én így érzem békésnek, harmónikusnak az életemet, életünket. Ha pedig körbenézek a baráti társaságunkban, ez a gyakoribb.

Nem normális szerintem.

Fiatal éveket nem kéne el pazarold pénz gyűjtésre, ezeket az éveket boldogan kéne el töltsd ezt pedig szerelem, barátok szórakozás nélkül nem lehet. 35-40 evesen mar csak az elvált gyerekes anyukák es a elhasznált k*rvák fognak rád nézni, de lehet hogy még ők sem. De majd ra jösz te akkor.